A Biológiai Tanszékcsoport (BTCs) az oktatási feladatok ellátására alakult a független gazdálkodású, önálló tanszékekbõl. Az 1929-ben megalakult Állattani Intézet, továbbá Növénytani Intézet nem alkotott tanszékcsoportot, de az 1970-tõl sorra alakuló tanszékek indokolttá tették az oktatási tervek, elképzelések egyeztetését. A rokon tudományágat képviselõ tanszékekbõl az oktató-nevelõmunka, a tudományos kutatás koordinálása, valamint az adminisztrációs munka csökkentésére 1970-ben tanszékcsoportok alakultak. Az egyes tanszékcsoportok keretében a tanszékeken kívül más szervezeti egységek is mûködhetnek. A BTCs a 80-as években felülrõl jövõ kezdeményezés keretében, de megegyezõ feladatkörrel intézetként mûködött, de jelentõsebb eredményei nem lévén néhány év múlva visszaalakult BTCs-vé. A BTCs az eddig eltelt idõben a KLTE Természettudományi Karának (TTK) szervezeti rendjébe tartozott. Az alábbi tanszékek és egyéb szervezeti egységek tartoznak ide idõrendi felsorolásban:

• Állattani Tanszék, elnevezése 1983-tól Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék, alapításának éve: 1929.
• Növénytani Tanszék, alapításának éve: 1929.
• Biokémiai Tanszék, alapításának éve: 1970.
• Ökológiai Tanszék, alapításának éve: 1979.
• Állatélettani Tanszék, elnevezése 1983-1994 között Összehasonlító Állatélettani Tanszék, alapításának éve: 1983.
• Genetikai Tanszék, alapításának éve: 1988.
• Mikrobiológiai és Biotechnológiai Tanszék, alapításának éve: 1988.
• Alkalmazott Ökológiai Tanszék, alapításának éve: 1999.
• Biológiai Szakmódszertani Részleg, alapításának éve: 1972
• Egyetemi Botanikuskert, önállóvá válásának éve: 1978. A Botanikuskertet már 1928-tól kezdték kialakítani, hosszú ideig szervezetileg a Növénytani Tanszék keretein belül mûködött, vezetõje a mindenkori Növénytani Tanszék vezetõje volt.

A Biológiai Tanszékcsoport vezetõ testülete az Egységvezetõk Tanácsa (EVT), melynek tagjai a szavazati joggal rendelkezõ egységvezetõk. Az EVT vezetõje az elnök és helyettesének megbízatása rotációs rendszerû, egy évre szól (Július 1-tõl június 30-ig). Az elnök szervezi a tanács munkáját, szavazati jogú állandó tagja a Kari Tanácsnak. Az EVT jelenlegi elnöke dr. Lakatos Gyula egyetemi docens. Az elnök munkáját a tanácskozási jogú titkár segít, akit a BTCs vezetõ oktatói közül a soros elnök bíz meg, a jelenlegi titkár: dr. Lenkey Béla egyetemi docens. A hallgatói közösségek delegált képviselõi (biológus tanárszak, szakbiológus, doktorandus) tanácskozási joggal vannak jelen az EVT ülésein és részt vesznek minden oktatással kapcsolatos kérdés kimunkálásában. A szakszervezetek képviseletét tanácskozási joggal a mindenkor hatályos jogszabályok és a magasabb szintû egyetemi szabályok alapján kell biztosítani. A BTCs-hez tartozó, Egyetemi, illetve Kari Tanácsba választott oktatók, dolgozók tanácskozási joggal jelen vannak az EVT ülésein. Az EVT konszenzus alapján végzi tevékenységét, egyetértés hiányában az elnök az eltérõ véleményeket továbbítja a dékán felé.

Oktatási tevékenység

Az EVT véleményt nyilvánít a felvételi és beiskolázási kérdésekben, kidolgozza és a társ tanszékcsoportokkal összehangolja a szakági alapképzés tantárgyi rendszerét, jóváhagyja a tanterveit és tantárgyi programját. A tanszékek javaslata alapján kidolgozza és irányítja a szakági képzés speciális irányait, meghatározza a fakultatív, valamint a speciális tárgyak körét. Koordinálja a szakdolgozatok és diplomadolgozatok témáinak kiírását és értékelését. Az EVT elõsegíti az oktatási módszerek korszerûsítését, módszertani tapasztalatcserét, oktatás-módszertani kísérletek végzését és ezek eredményeinek megismertetését. Dönt a hallgatók átjelentkezési és szaktárgyi áthallgatási, valamint az egyedi tantervek összeállítására vonatkozó kérelmekben és azokat a kari vezetéshez jóváhagyásra felterjeszti. Az egységek javaslatai alapján kidolgozza és koordinálja a posztgraduális képzés típusait és azok programját.

Tudományos és gazdasági tevékenység

A Biológiai Tanszékcsoport tudományos tevékenységének egyik legfontosabb megjelenítõje az Acta Biologica Debrecina egyetemi kiadvány volt. A kiadvány 1961-ben jelent meg elõször, számos területen igen fontos közlemények jelentek meg benne, reputációja következtében a tanszékek csere formájában jelentõs számú, magas szakmai színvonalú folyóiratokhoz jutottak. Évenkénti megjelenésû volt 1989-ig, ezt követõen az EVT megszüntette a rendszeres megjelentetést,csak ritkán egy-egy supplement kötet jelenik meg, következésképpen a tudományos cserepartnerek száma, a csereanyagok értéke drasztikusan lecsökkent.

Az EVT segíti a Kari Habilitációs és Tudományos Tanács és a Kari Doktori Tanács munkáját a minõsítési, illetve a doktorálási ügyek lebonyolításában. Összehangolja a több tanszék által használt laboratóriumok mûködtetését, üzemeltetésének gazdasági rendjét. Feladata figyelemmel kísérni a tudományterületek szakkönyvtárainak mûködését és fejlesztését. Véleményt nyilvánít a BTCs rendelkezésére bocsátott, az oktatás ellátását biztosító pénzösszegek (dotáció) egységek közötti felosztásáról és a felosztás elvérõl és jóváhagyásra felterjeszti a kar dékánjához.

Tanszéki munkatársak 1999 januárban
 

A Tanszék 1983-ban alakult, Összehasonlító Állatélettani Tanszék néven a korábban az Állattani Tanszéken dolgozó Élettani Munkacsoportból. A Tanszéket 10 évig dr. Szabó Péter docens vezette. 1994-ben dr. Varga Vince docens nyert tanszékvezetõi megbízást. Ugyanezen évben a Tanszék neve, munkaprofiljának megfelelõbb Állatélettani Tanszék névre rövidült. A Tanszéknek jelenleg 6 állandó állású oktatója és 4 technikai munkatársa van.

Oktatási tevékenység

Az oktatók a Sejtbiológia, Sejtpatológia, Immunológia, az Állatanatómia és az Állatélettan c. tantárgyak elõadásait tartják és a kapcsolt gyakorlatokat vezetik. Részt vesznek a FEFA-támogatással bonyolított biológus szakképzésben, speciálkollégiumok tartásában és a posztgraduális tanárképzésben. A Tanszék helyet ad a pszichológus hallgatók állatélettani gyakorlatainak is.

Az oktatók nagy súlyt helyeznek a hallgatók oktatási segédanyagokkal való ellátására, nagyrészt öntevékeny munka révén. 30 éves idõ távlatában 2 egyetemi tankönyvvel, 8 egyetemi jegyzettel és 3 stencilnyomású helyi jegyzettel segítették az oktatott tárgyak ismeretanyagának hallgatói elsajátítását. Ez év júniusában esedékes egy Állatanatómiai tankönyv kéziratának leadása a Nemzeti Tankönyvkiadó Vállalathoz. Egy segédtankönyv megírása is folyamatban van.

A hallgatók bevonásával az anatómiai-élettani oktatási képanyag CD-lemezre történõ felvitele folyamatban van, amit sikerrel mutattak be TDK-konferencián.

Az oktatói munkát értékes diatár (anatómia), írásvetítõi anyag (élettan) és szervmodellek segítik. A hallgatói gyakorlati munkában a tanszék állandó státusú oktatói mellett a PhD doktorandusok és demonstrátorok is részt vesznek.

Kutatási tevékenység

A kutatómunka pénzügyi hátterét különbözõ pályázati támogatások és ipari együttmûködés pénzalapja adja.

A Tanszék oktatói közül dr. Varga Vince tanszékvezetõ docensnek tudomány doktora és habilitációs minõsítése, egy-egy munkatársnak kandidátusi, PhD, illetve egyetemi doktori minõsítése van.

A Tanszék jelenleg is mûvelt kutatási témái a következõk:

A. Neurobiológia

A neurotranszmisszió szabályozása endogén peptidekkel és befolyásolása szintetikus vegyületekkel

Az excitatorikus aminosavreceptorok ligandum felismerésének vizsgálata a központi idegrendszerben.

B. A xenobiotikumok élettani hatásai, biotranszformációs és eliminációs mechanizmusai

A nehézfémek toxikus hatásának tanulmányozása ökoszisztémában in vitro és in vivo módszerekkel

Nehézfémionok és drogok következtében fellépõ kóros folyamatok tanulmányozása gerinctelen szervezetekben

A máj és a vese szerepe a ftalátészterek kiküszöbölésében.

C. A neurogen izomatrófia patomechanizmusa

A nukleinsav-anyagcsere idegi szabályozása izomszövetben

Tanszékünk munkatársa, Jenei Zsolt adjunktus 1997-ben itthon, majd 1998-ban Finnországban PhD tudományos fokozatot szerzett. Jelenleg 6 további aspiráns dolgozik PhD-munkáján tanszékünkön:

B. Kiss Zsigmond (levelezõ): Adatok a nehézfém-toxicitás mechanizmusához in vitro és in vivo vizsgálatokban

Hollósiné Kertai Etelka (levelezõ): A máj és a vese szerepe a ftalátészterek kiküszöbölési mechanizmusában

Serfõzõ Zoltán (levelezõ): a nitrogén-monoxid (NO) szerepe a szinaptikus stabilizációban. A NO szerepe az immunrendszer mûködése során ép és kóros körülmények között.

Kutatási ismeretek szerzésére, illetve együttmûködõ kutatások végzésére több munkatársunk, illetve biológus hallgatónk kapott kül- és belföldi tanulmányúti lehetõséget 2 héttõl 21 hónapig terjedõ idõre. Közöttük említhetõ a Tamperei Egyetem Orvosi Fakultása (Finnország), a Kölni Egyetem (Németország), DOTE Anatómiai, Szövet- és Fejlõdéstani Intézete, a SOTE Kémiai Patobiokémiai Intézete, a Joliot-Curie Sugárbiológiai Intézet, Richter Gyógyszergyár, Országos Vértranszfúziós Intézet, Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (Tihany).

Publikációs tevékenység

A tanszék dolgozóinak összes referált közleményei: 136

recenzió: 295

kongresszusi elõadások és poszterek összesen: 216

Nemzetközi- és hazai tudományos kapcsolatok

Debreceni OTE Anatómiai Intézet

Prof. Antal Miklós

Tamperei Egyetem Orvosi fakultás Élettani, Anatómiai, Farmakológiai és Molekulár Biológiai Tanszékek, Finnország

Prof. Simo S. Oja és munkatársai, neurokémia, neurofarmakológia

Prof. Markku Pelto-Huikko; in situ hibridizáció, immunhisztokémia

Dr. Juha Kononen; fluorescein in situ hibridizáció (FISH)

Göteborgi Egyetem Anatómiai, sejtbiológiai és Neurobiológiai Intézete, Göteborg, Svédország

Dr. Mats Sandberg; kis molekula tömegû peptidek izolálása agyszövetbõl és kvantitatív meghatározás HPLC módszerrel

Prof. Anders Hamberger, neurotranszmisszió, agyi dialízis technika

Dr. Erik Hackberg, hipoxia és hipoglikémia hatása a perinatális életkorban

Lipcsei Egyetem Neurobiológiai Intézet, Németország

Prof. Volker Bigl és mtsai; glutamát receptorok, immunhisztokémia, in situ hibridizáció.

Strasbourgi Egyetemi Kórház; Strasbourg, Franciaország

Dr. Gerald Rebel; szövettenyésztési eljárások, tumor sejtvonalak tanulmányozása

Montpellier Egyetem Laboratoire de Plasticite Cerebrale CNRS, Franciaország

Prof. Max Recasens; metabotróp glutamát receptorok

Orosz Orvosi Akadémia, Farmakológiai Intézet, Moszkva, Oroszország

Prof. Kirill S. Rayevsky és mtsai; neurofarmakológia

Semmelweis OTE Patobiokémia Intézet, Budapest

Prof. Somogyi János; szignáltranszdukció és membrán kötött enzimek

Országos Frederic Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugárhigiénés Intézetben, Budapest

Dr. Takáts Attila, ciklikus nukleotidok és szignalizáció

Kossuth Lajos Tudományegyetem, Szervetlen Kémiai és Analitikai Tanszék

Prof. Bücher Ernõ és mtsai; nehézfémkelátorok és nehézfém toxicitás

Debreceni OTE II.sz. Belklinika és Kórélettani Intézet

Prof. Udvardy Miklós és mtsai; nitrogén monoxid szintáz krónikus bélgyulladásban

Dr. F. Tóth Ferenc NO szerepe a tumor immunitásban

Balaton Limnológiai Kutató Intézet Experimentális Zoológia, Tihany

Prof. Elekes Károly: NADPH-diaforáz hisztokémia

Tanszékünk oktatóinak, kutatóinak, dolgozóinak névsora 1999. januárjában
 

Antal Zsuzsa, Ágoston Károly, Jäger Szilvia, Kiss Tünde és Rákó János

A Biokémiai Tanszék a Növénytani Tanszéken 1966-ban alakult Biokémiai Laboratóriumból fejlõdött ki Nánási Pál professzor vezetésével, aki a Tanszék elsõ vezetõje volt 1970 és 1988 között. 1989-tõl Lipták András professzor irányította, míg 1996-tól Kiss László egyetemi docens vezeti a Tanszéket. 1996-ban Lipták András akadémikus létrehozta a Magyar Tudományos Akadémia Szénhidrátkémiai Tanszéki Kutatócsoportot.

Nánási Pál professzor 1961-63-ban és 1975-78-ban a Természettudományi Kar dékánhelyettese, majd 1981-84-ben dékánja volt. Lipták András professzor 1987-89-ben a Természettudományi Kar dékánhelyettesi, 1989-tõl a Kossuth Lajos Tudományegyetem egyik rektorhelyettesi, majd 1990-93 között rektori teendõit látta el. 1997-tõl az Országos Tudományos Kutatási Alap, 1998-tól a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Osztályának elnöke. Kiss László docens 1997-98-ban a Biológiai Tanszékcsoport elnöki teendõit látta el. 1993-98 között az Egyetemi Tanács tagja volt. 1999-ben kinevezték az Országos Kredittanács elnökévé.

A Biokémiai Tanszék oktatási tevékenysége

Huszonöt évvel ezelõtt a Biokémiai Tanszék oktatási tevékenysége a biológia-kémia, biológia-földrajz és szakbiológus hallgatók biokémia kurzusaira, valamint néhány speciális kollégium oktatására korlátozódott. Néhány évvel késõbb bevezetésre került a vegyész hallgatók kollokviummal záruló egy féléves biokémia oktatása. Az ökológus és biotechnológus szak beindítása további feladatokat adott az alapképzésben és a felsõbbévesek speciális képzésében is.

Ma már a Biokémiai Tanszék széleskörû oktatási tevékenységet folytat. Ennek kettõs oka van: egyrészt, a biológián belül egyre nagyobb hangsúlyt kap a molekuláris biológia. Az ezen a területen dolgozó biológus nem érvényesülhet szilárd szerves- és bio-organikus kémiai ismereteken alapuló biokémiai jártasság nélkül. Másrészt, a hallgatói létszám ugrásszerû emelkedése hárít újabb terheket tanszékünkre, a vizsgáztatás és a gyakorlatok tartásában egyaránt. Aktuálisan, Tanszékünk a biológia tanár, biotechnológus, ökológus és molekuláris biológus hallgatók alapoktatásán belül a szerves-, bioorganikus- és biokémia oktatását végzi elõadások és gyakorlatok formájában. A gyógyszerész, vegyész és kémia tanár szakos hallgatók biokémia kurzusa, valamint a molekuláris biológus hallgatók speciális oktatása is Tanszékünk feladata. Utóbbi szerteágazó tevékenységet jelent. Az enzimológia, valamint a biokémiai elválasztási módszerek területérõl elméleti és gyakorlati oktatást végzünk. Külön figyelmet érdemelnek a különbözõ enzimek (pl. hexózaminidáz, b -glükozidáz) izolálására és tisztítására irányuló, egymásraépülõ, komplex gyakorlatok, hiszen ezek során a molekuláris biológus hallgatók rutint szerezhetnek a modern biokémiai elválasztástechnikai módszerekbõl. Az elõbb említett alaptárgyakat a fõiskolai tanárok átképzésében, a tanártovábbképzésben és részben a felvételi elõkészítõ tanfolyamokon is oktatjuk.

A Biokémiai Tanszéken az elmúlt huszonöt évben végzõs biológia, kémia és vegyész hallgatók hada készítette el szakdolgozatát, illetve diplomamunkáját. Nevüket, de talán a pontos szakpárosításokat sem lehet ma már tévedés nélkül felidézni. Munkájuk azonban részét képezi a Biokémiai Tanszék tudományos eredményeinek. A legjobb dolgozatok színvonalas nemzetközi folyóiratokban megjelent közleményekben köszönnek vissza, a legtehetségesebb hallgatók neve szerzõtársként ismertté vált a tudományos közvélemény elõtt.

A Tudományos Diákköri Konferenciákon való részvétel rapszodikus képet mutat, nagyobb fellángolások egyenlítik ki a néha-néha szerényebb érdeklõdést. Gyökeres változást hozott azonban a PhD képzés bevezetése, mely Tanszékünkön is jótékony hatással volt a diákkörös munka iránti érdeklõdésre. A megelõzõ mintegy húsz év néhány elsõ helyezését túlszárnyalva a közelmúltban Rákó János V. vegyész hallgató kiemelt elsõ díjat nyert a XXIII. OTDK Kémiai és Vegyipari Szekciójának szerves kémia témakörében.

Az 1993-ban bevezetett szervezett keretek között folyó PhD képzés újra gyökeresen megváltoztatta Tanszékünk oktatásának arculatát. Egyrészt nemzetközi színvonalú kutatási témákat és PhD kurzusokat állítottunk össze, melyeket két helyen, a KLTE Kémia Doktori Programban, illetve részben a DOTE Sejthalál Doktori Programban is akkreditáltunk. Ezeket folyamatosan kiegészítjük, megújítjuk. Másrészt, a diákkörös és végzõs hallgatókkal, mint potenciális doktorjelöltekkel még többet, még mélyebben foglalkozunk.

A Biokémiai Tanszék kutatási területei

Huszonöt évvel ezelõtt Tanszékünk kutatásai több szálon futottak. Elsõsorban poliszacharidok szerkezetvizsgálata, szívreható glikozidok izolálása, b -glükozidáz enzimek vizsgálata volt terítéken. Az úgynevezett KK munkák szerteágazó feladatot jelentettek a külsõ megbízó, elsõsorban a Biogal Gyógyszergyár, a Chinoin Gyógyszergyár, valamint a Gyógynövénykutató Intézet aktuális igényei szerint. A poliszacharidos témakör felölelte számos monoszacharid különbözõ helyzetben szubsztituált mono-, di- és trimetil étereinek kémiai szintézisét, melyek elengedhetetlenül fontosak a gázkromatográfiás vizsgálatokhoz. A metiléterek elõállítása azonban bonyolult védõcsoport-stratégiák alkalmazását követelte meg. Ez az a momentum, ami 1975-76-ban a Tanszéken folyó munkákat a nemzetközi élvonalba emelte. Nevezetesen, a Lipták András vezetésével kidolgozott, a dioxán- és dioxolán típusú benzilidén acetálok sztereo- és regio-szelektív gyûrûnyitása olyan új stratégiát adott, mely egy csapásra lehetõvé tette elágazó szerkezetû oligoszacharidok kémiai szintézisét. Ez a hetvenes évek közepén még komoly kihívás volt a szénhidrátkémikusok számára. A módszer hatékonyságára jellemzõ, hogy egy 1975-ben a Carbohydrate Research nemzetközi folyóirat 44. számában megjelent közlemény a mai napig 140 független hivatkozást kapott. Lázas munka kezdõdött a biológiai aktivitással rendelkezõ, növényi és bakteriális oligoszacharidok szintézisének területén, melyhez a hazai viszonyokhoz képest kiemelkedõ infrastruktúra állt rendelkezésünkre. A legmodernebb Hewlett Packard gázkromatográf, félautomata Perkin-Elmer polariméter, UV és IR-készülékek, Büchi vákuumbepárló berendezések. Kiterjedten, rutinszerûen alkalmaztuk a modern kromatográfiás módszereket. Az Egyetemen közös használatban, egy 100 MHz-es NMR készülék segítette munkánkat.

Az új védõcsoport-stratégia birtokában szaponin glikozidok cukorkomponenseit, Gram negatív baktériumok (Salmonella, Klebsiella, Pseudomonas) lipopoliszacharidjában lévõ O-specifikus oldalláncok ismétlõdõ egységeit állítottuk elõ, majd megkezdtük a hídmolekulával (spacer-rel) ellátott oligoszacharidok preparálását. Ez utóbbi a mesterséges bakteriális antigének szintézisét célozta. Figyelemre méltó az etilén-glikolok felhasználásával kidolgozott módszer, mely segítségével sikeresen megvalósítottuk az elsõ „ tanszéki“ neoglikoprotein szintéziseket.

A nyolcvanas évek közepén a Mycobacteriumokkal kezdtünk foglalkozni, melyek közül a lepra kórokozójában és számos opportunista patogén törzs sejtfalában található, igen különleges szerkezetû oligoszacharid szintézisét valósítottuk meg. Ugyanekkor Tanszékünk is beállt a glikokonjugátokkal foglalkozó új tudományterület mûvelõi közé. Elsõsorban nemzetközi együttmûködések keretében a xilózt tartalmazó, az oligomannóz és az N-acetil laktózamin típusú N-glikoprotein antennák szintézisébe kapcsolódtunk be. Külön nagy erõfeszítések folynak a különleges körülményeket igénylõ b -mannozidok elõállítására. A Szénhidrátkémiai Kutatócsoport megalakulásával két új téma került még a palettára, a Shigella sonnei igen bonyolult sejtfal oligoszacharidjainak preparálása, illetve Lewis^x analogonok elõállítása biológiai vizsgálatokhoz.

Az infrastruktúra közben tovább fejlõdött. A mûszerpark nagynyomású folyadékkromatográffal (HPLC), liofilezõ berendezéssel, videodenzitométerrel, frakciószedõkkel, olajpumpákkal, a legmodernebb vákuumbepárlókkal és fûthetõ mágneses keverõmotorokkal bõvült. A legfontosabb azonban, hogy az Egyetemen ma már három NMR készülék, egy 200, egy 360 és egy világszínvonalú 500 MHz-es segíti munkánkat. Ez utóbbi lehetõvé teszi magasabb tagszámú oligoszacharidok szerkezetvizsgálatát, konformáció analízisét is.

A Tanszéken megalakulása óta, a biológiailag aktív szénhidrátok mellett enzimológiai kutatások is folynak. Ezen kutatások az elmúlt huszonöt évben jelentõsen kibõvültek és nemzetközivé váltak. Ennek keretében, elõször a széles szubsztrátsfecifitású emulzin-b-D-glükozidáz enzim mûködési mechanizmusát vizsgáltuk. A késõbbiekben a vizsgálatokat kiterjesztettük más, növényi, mikrobiális és emlõs eredetû, hasonlóan széles szubsztrátsfecifitású b-glükozidáz enzimekre is. Nevezetesen, az enzimek szubsztrátkötû és katalitikus alegységeinek felderítése és a katalitikus folyamat molekuláris mechanizmusának vizsgálatával foglalkoztunk. Ezen kutatásokat kiterjesztettük növényi, mikrobiális, valamint emlõs eredetû b-N-acetil-hexózaminidáz enzimekre is. A b-glükozidáz enzimek kutatása mellett, a Biogal Gyógyszergyárral és a DOTE Gyógyszertani Intézetével együttmûködve vizsgáltuk a Gram pozitív és Gram negatív baktériumokból származó b-laktamáz enzimek mûködési mechanizmusát. Újonnan szintetizált cephalosporin származékok enzim-szubsztrát, illetve enzim-inhibítor kapcsolatát derítettük fel.

Az elmúlt két évtizedben figyelemre méltó eredményeket értünk el a ciklodextrin származékok elõállítása és vizsgálata területén is. Éppen ilyen vegyületekbõl kiindulva valósítottuk meg kromogén maltooligoszacharidok szintézisét, melyek nélkülözhetetlenek a-amiláz enzimek gyors, rutinszerû tesztelésére. Felhasználásukkal termékanalízis és kinetikai vizsgálatok segítségével különbözõ eredetû a-amilázok hatásmechanizmusát, aktív centrumának feltérképezését végeztük el.

Az elmúlt évtizedek tapasztalatait kamatoztatva, Tanszékünkön jelenleg is eredményesen folyik különféle gyógyhatású növényi poliszacharidok szerkezetfelderítése.

A Biokémiai Tanszéken folytatott kutatások színvonalát fémjelzi, hogy munkatársai kiemelkedõen sok külföldi ösztöndíj lehetõséghez jutottak még akkor is, ha régebben nem volt egyszerû Nyugat-Európába, vagy egy másik földrészre utazni. Elsõ ösztöndíjasaink, Nánási Pál (Róma, 1962) és Lipták András (München, 1971) után szinte minden oktatónk, kutatónk valamilyen neves intézetben ösztöndíjat kapott.

A történeti hûség kedvéért álljon itt azoknak az intézményeknek sora, ahol munkatársaink az elmúlt negyed évszázadban hosszabb idõt töltöttek:

Institut für Pharmazeutische Biologie, Universitä t München (Nánási Pál, Lipták András, Kiss László, Kandra Lili, Jodál Ildikó, Harangi János)

Laboratoire de Biochimie Structurale, U.E.R. de Sciences Fondamentales et Appliquées, Orléans (Fügedi Péter)

Shemyakin Institute of Bioorganic Chemistry, Russian Academy of Sciences, Moscow (Harangi János)

Institut für Pharmacognozia, Halle Universitä t (Lenkey Béla)

National Institutes of Health, National Institute on Aging, Gerontology Research Center, Baltimore (Lipták András, Szurmai Zoltán, Szabó Lajos).

Department of Organic Chemistry, Arrhenius Laboratory, Stockholm University (Fügedi Péter)

Lehrsthul für Strukturchemie, Ruhr Universitä t, Bochum (Kandra Lili, Jodál Ildikó, Harangi János, Szurmai Zoltán, Kerékgyártó János)

Bijvoet Center, Department of Bio-Organic Chemistry, Utrecht University (Kerékgyártó János, Hajkó János, Ágoston Károly, Kiss Tünde)

Department of Biochemistry, University of Visconsin (Lenkey Béla)

Department of Biochemistry and Genetics, The University, Newcastle upon Tyne (Kiss László, Keresztessy Zsolt)

Department of Chemistry and Biochemistry, University of British Columbia, Vancouver (Kiss László)

Agronomy Department, University of Kentucky, Lexington (Kandra Lili)

Equipe „ Endotoxines“ du C.N.R.S., Université de Paris Sud, Centre d'Etudes Pharmaceutiques, Châ tenay-Malabry (Szurmai Zoltán)

Hewlett Packard, Vienna (Harangi János)

University of Arizona, Tucson (Szabó Lajos)

Institut für Organische Chemie, Technische Hochschule Darmstadt (Szurmai Zoltán, Varga Zsolt, Kerékgyártó János)

Leiden Institute of Chemistry, Leiden University, Gorlaeus Laboratories (Bajza István)

Institut für Organische Chemie, Universitä t Hamburg (Farkas Erzsébet)

Institute of Microbiology and Immunology, Faculty of Medicine, University of Rijeka (Szabovik Gabriella)

Institute of Biochemistry, Lund University (Kiss Tünde)

A következõ kutatóhelyekkel, egyetemekkel jelenleg is szoros kapcsolatban állunk:

Institut für Pharmazeutische Biologie, Universitä t München (arabinogalaktánok szintézise)

Bijvoet Center, Department of Bio-Organic Chemistry, Utrecht University (N-glikoprotein antennák oligoszacharid komponenseinek kémiai és kemo-enzimatikus szintézise, konformációs vizsgálata, N-glikopeptidek elõállítása)

Institut für Organische Chemie, Technische Hochschule Darmstadt (b-mannozidokat tartalmazó természetes oligoszacharidok preparálása)

Department of Biochemistry and Genetics, The University, Newcastle upon Tyne (b-glikozidáz enzimek hatásmechanizmusának vizsgálata)

National Institutes of Helth, Bethesda (a Shigella sonnei mesterséges antigénjeinek elõállítása vakcinálás céljából)

Az elmúlt negyed században Tanszékünkön tudományos fokozatot nyert oktatók, kutatók:

Egyetemi doktori cím: Bondár Elek, Harangi János, Jodál Ildikó, Fügedi Péter, Imre János, Szurmai Zoltán, Dér Ilona, Szabó Lajos

PhD fokozat: Keresztessy Zsolt, Bajza István, Hajkó János, Borbás Anikó, Farkas Erzsébet

Tudományok kandidátusa fokozat: Kiss László, Lenkey Béla, Pozsgay Vince, Fügedi Péter, Szurmai Zoltán, Kandra Lili, Pócsi István, Kerékgyártó János

Tudományok doktora fokozat: Lipták András

A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja: Lipták András

A Biokémiai Tanszék közleményeinek száma (konferencia kivonatok nélkül) 262, melyek nagy többsége színvonalas nemzetközi folyóiratban jelent meg. Ezek közül 232 az elmúlt negyed században látott napvilágot. A tudományos munka anyagi hátterét kezdetben a különbözõ gyógyszergyárakkal közös Külsõ Kutatások (KK), késõbb pályázati úton elnyert összegek biztosították. Ez utóbbiak közül kiemelkedõ fontosságúak az OTKA, MKM, OMFB és Akadémiai Pályázatok. A közelmúltban elnyertük a Volkswagen-Stiftung Hannover, a Howard Hughes Medical Institute és a Mizutani Foundation támogatását is.

Hûse Lajos, Kenyeres Ágnes, Kosztolányi András, Lengyel Szabolcs, Deli Tamás, Horváth Roland, Ködöböcz Viktor és Megyaszai Tamás

Az állattan elõadói a debreceni egyetemen 1925-1928 között

Az Állattani Tanszék nagy múltú intézménye egyetemünknek, elsõ oktatójának tevékenysége egyúttal a biológia oktatásának kezdetét jelenti a debreceni Egyetemen. A korabeli biológia két fõ tárgya (Állattan, Növénytan) közül az Állattannak az önálló oktatása az 1925-26 tanév II. félévétõl kezdõdött 8 hallgatóval. A tárgy elsõ debreceni oktatója Szilády Zoltán volt, mint szakelõadó tevékenykedett 1929-ig. Elõadásai elsõsorban rendszertani irányúak voltak, a technikai feltételek kezdetlegeseknek bizonyultak, még szakelõadóterem sem állt rendelkezésre, de rövid idõn belül változott a helyzet, 1928-ban az állattan elõadója két helyiséget kapott a Fûvészkert-utcai épületben. Két önkéntes segítõtársával Örösi Pál Zoltánnal és Zilahi-Sebess Gézával megosztották az oktatási feladatokat, egyúttal bevezették az állatrendszertani gyakorlatokat is.

A tanszék formálisan 1929-ben alakult meg, jelenleg (1999) ünnepli 70 éves fennállását. Elsõ tanszékvezetõjének Hankó Béla nemzetközileg is ismert zoológust nevezték ki (1929-1940). Munkássága idején megkezdõdött a tanszék alapvetõ fejlesztése (demonstrációs gyûjtemények összeállítása, egyszerûbb mûszerek beszerzése). Hankó érdeklõdése sokirányú volt, foglalkozott például a tengeri csigák regenerációjával, ornitológiával, stb., de leginkább maradandót az édesvízi halak (Magyarország halainak eredete és elterjedése, 1931) és a háziállatok kutatásának (A magyar háziállatok története az õsidõktõl máig, 1954) témakörében alkotott. A tanszék fejlõdését hathatósan elõsegítette az új központi egyetem épületében (fõépület) 1932-ben kapott néhány helység, mely javította az oktatás feltételeit, lehetõvé tette a nélkülözhetetlen állattani gyûjteményi anyagok elkészítését, fejlesztését, szakszerû elhelyezését. Ennek az idõszaknak kiemelkedõ gyûjtemény gyarapítója volt Udvardi Miklós (Hortobágy madárfaunája), Horváth István és Sátori (Sholz) József, igen értékes madárgyûjteményünk nagy része ezen idõszakból való.

Az intézet életében súlyos törést jelentett, hogy 1940-ben a tanszéket megszüntették, Hankó egyetemi tanárt Kolozsvárra helyezték át (1940-1944). A háborús viszonyok ellenére a zoológia oktatása ezen idõszak alatt sem szünetelt, az elõadásokat az agrártudományi kötõdésû, az állati takarmányozástan és baromfitenyésztés szakértõje Csukás Zoltán tartotta (1954-tõl az MTA levelezõ tagja), továbbá Sátori József tanársegéd, aki 1944-1947 között az intézet igazgatói teendõket is ellátta.

Az embertani elõadásokat Balogh Béla mint magántanár kezdte meg 1934-35 tanév elsõ félévében, majd 1942-43-tól kezdve szakelõadóként látta el a teendõket. Az igen rövid ideig fennálló embertani tanszéket õ szervezte meg két fõvel 1943-ban és vezetõje volt haláláig (1947).

Az 1947 év végén visszakerült a tanszékre Hankó Béla és 1949-ig õ vezeti a tanszéket, majd kétes körülmények, az új erõsödõ ideológiai áramlat eltüntette, a tanszék élérõl azonnal távoznia kellett, tudományos kutatásainak folytatója ezek után nem akadt.

Az 1949-50-es tanévtõl kezdõdõen a tanszéket Zilahi-Sebess Géza egyetemi docens vezette. Az oktatói létszám néhány év alatt jelentõsen növekedett (7 fõ), és igen intenzíven emelkedett a hallgatói létszám is, a korábbi 5-6 fõrõl 80-100 fõre. 1952-tõl már nem csak rendszertant és általános állattant oktattak, hanem négy állattani kollégiumot (állatrendszertan, állatszervezettan, állatélettan, állatföldrajz). 1955-ben súlyos törés érte a debreceni biológia oktatást és ezen belül a tanszéket is, a biológus képzés szünetelt, csak a kimenõ évfolyamok léteztek, a tanszéken mindösszesen három oktató maradt. 1959-tõl az évfolyamonkénti létszám elérte a 40-50 fõt, az oktatók létszáma a korábbi szintre emelkedett. A tanszék kutatási profilja a korához viszonyítva széleskörû volt, az elméleti kutatásokon kívül felölelte az agrobiocönózisok rovar együtteseinek (fõleg gyümölcsösök, burgonyaföldek, gyomszegélytársulások) vizsgálatát is. Zilahi-Sebess Géza hirtelen halála után a tanszék ideiglenes vezetésére Haraszty Árpád (1960-61) kapott megbízást.

1961-ben Woynarovich Elek egyetemi tanár vette át a tanszék munkájának irányítását, aki egyben a haltenyésztés és hidrobiológia nemzetközi hírû szaktekintélye volt. Jegyzeteivel, lankadást nem tûrõ elõadásaival, kritikájával, õszinteségével nem mindenki tudott azonosulni, de ennek ellenére jelentõsen meghatározta a debreceni biológia további fejlõdését. Igazi vezetõhöz méltóan fontosnak tartotta, hogy a kutatómunkához megfelelõ feltételek adottak legyenek és tett is érdekében, laboratóriumokat alakított ki, a hazai viszonylatban megalapozója volt a produkcióbiológiai hidrológiai kutatásoknak, beindította a hidrobiológus szakképzést. Viszonylag rövid vezetõi tevékenysége ellenére (1961-68) iskola teremtõ volt, lényeglátó, gyakorlatias szemlélete többekre hatott és a jobban mérhetõ gazdasági területeken is sikeressé tette. 1968-tól az ENSZ szakosított mezõgazdasági szervezeténél (FAO) tanácsadó a harmadik világ élelmezési problémáinak megoldásában. Formálisan az 1980-as évek elejéig fennállt az állása, de nem kívánt a tanszékre visszatérni.

1968-tól 1970-ig megbízottként Szabó Jenõ egyetemi docens vezette a tanszéket. Ezen idõszak alatt sikerült javítani a tanszék nyomasztóan szûkös elhelyezésén, elkészült a Kísérleti Állatház. Tanítványaival (Dévai György, Lakatos Gyula) a hidrobiológiai kutatások folytatója volt, úttörõ patak produkciós biológiai kutatásokat végzett (Szalajka-patak, Bükk-hg.)

1970-72 között a Magyar Állami Földtani Intézetbõl (MÁFI) érkezett Kretzoi Miklós paleontológus vezette a tanszéket, majd 1972-tõl 1980-ig ismét Szabó Jenõ egyetemi docens. 1975-ig biológia-földrajz, biológia-kémia szakos hallgatóink voltak, ezen szakok mellett 1975/76 tanévtõl elkezdõdött a szakbiológus képzés is. 1978-ban a tanszék két oktatójával és egy ösztöndíjasával segítette az elsõ magyarországi ökológiai tanszék létrejöttét. Ezen idõszak alatt a tanszék a hagyományosan erõs tudományterületeit mûvelte (taxonómia, ökológia, cönológia, biogeográfia), továbbá állatélettant és állatszervezettant.

1981-tõl Varga Zoltán egyetemi docens vette át a tanszék irányítását, ezt követõen öt oktató (Fekete István, Ferenczy Tibor, Hollósi Gábor, Serfõzõ József, Szabó Péter) és három asszisztens kivált a tanszékbõl, így az oktatási és kutatási profil szûkebbé vált. Ezen változások után a tanszék neve Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszékre változott. Az oktatott tárgyak köre a populációgenetikával, evolúcióval és a biológia világnézeti problémáival bõvült.

Oktatási tevékenység

Az oktatás átalakításában a jelentõsebb változások 1991-tõl indultak meg. 1991-tõl a tanszék természetvédelmi-ökológus diploma utáni önköltséges négyféléves szakképzést indított, 1992-tõl a tanszék “Biodiverzitás” egyetemi doktori (PhD) képzését akkreditálták.

A tanszék által oktatott szakok:
 

Óraszám és kreditszám

Az Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék által oktatott tárgyak és kreditszámai a TTK-n 1998-1999. tanévben:

A tanszék doktori programjának címe "Biodiverzitás", melyben populációbiológia, taxonómia és evolúció alprogram található, ezek témakörei az alábbiak:

1. A populációk genetikai variabilitása.

• A populáció struktúra (fragmentáció, izoláció) és a genetikai variabilitás kapcsolata (az enzimpolimorfizmus, a DNS-szintõ polimorfizmus és a mennyiségi jellegek variabilitása).
• A molekuláris szintû variabilitás jelentõsége az adaptáció ill. a környezeti stressz-tûrés folyamatában.

2. Viselkedés-ökológia.

• A reproduktív viselkedés elemzése egyedi és populációs szinten, párképzés és párosodási rendszerek, a reproduktív siker és a populáció stabilitása.
• A csoportképzés öko-etológiai és evolúciós vonatkozásai társas rovaroknál és csoportosan fészkelõ madaraknál.

3. Taxonómia, biogeográfia és evolúció.

• A fõ programot ez a tárgykör képezi, célja széles látókörû, általános biológiai alapképzettségû taxonómusok képzése. A képzést evolúcióbiológiai, ökológiai és biogeográfiai stúdiumokkal egészítjük ki. A doktori témák általában szorosan kapcsolódnak a fontosabb kutatási területeinkhez (palearktikus magashegységek, Balkán-fsz., Kárpát-medence, Hortobágy, Bükk, Aggteleki karszt, stb.).

A meghirdetett kurzusok címe:

Varga Zoltán: A biológiai diverzitás elméleti-evolúciós vonatkozásai

Varga Zoltán: Lepidoptera rend filogenezise, taxonómiája

Nyilas István: Carabidae és Mollusca közösségek szervezõdése és ökológiája

Pap Miklós: Humán populációgenetika

Rácz István: Az Orthopteroid rovarok filogenetise

Szathmáry László: Oesteológiai jellegek átörökölhetõségének becslése

Pecsenye Katalin: Természetes populációk variabilitása

Barta Zoltán: Szociobiológia

A tanszék munkatársai (Varga Zoltán, Nyilas István) részt vesznek az Ökológiai Tanszék doktori (PhD) “Terresztris ökológia” címû programjában is.

Tudományos kutatás

A tanszék jelenlegi fontosabbnak tartott kutatási területei:

1. A zoológia területébõl a taxonómia, biogeográfia és konzervációbiológia (4 fõ). Az itt dolgozók taxonómus specialisták (Coleoptera, Lepidoptera, Orthoptera), de egyrészük munkája igen szorosan kapcsolódik a konzervációbiológiához.

Varga Zoltán: filogenetikus rendszertan és biogeográfia (Kárpát-medence, arid övezetek, magashegységek), fajkeletkezés és fajonbelüli evolúció, taxonómia (Lepidoptera, Orthoptera), rovarok populáció- és közösségökológiája.

Nyilas István: Carabidae ökológia és taxonómia, szikes és sós biotópok klasszifikációja, ökológiája, biogeográfiája (Hortobágy, Kárpát-medence, egyéb európai területek), Insecta és Mollusca közösségek ökológiája, természetvédelmi kutatások és alkalmazások (biomonitoring, védett és veszélyeztetett fajok populációinak és veszélyeztetõ tényezõinek felmérése).

Rácz István: az egyenesszárnyú rovarok (Orthoptera) ökológiája, biogeográfiája és természetvédelmi jelentõsége.

Szabó Sándor: rovarok (Lepidoptera) közösségek ökológiája, életmenetkutatás, konzervációbiológia.

2. Humánbiológia: történeti evolúciós, népesség-genetika és ökológia irány egyaránt képviselve van (2 fõ).

Pap Miklós: a humán populációk genetikai struktúrája, genealógia, effektív populációméret, migráció, inbreeding, vércsoportmarkerek, enzim- és szérumfehérje polimorfizmusok, környezeti hatások.

Szathmáry László: Európa szubfosszilis népességeinek biológiai és paleoökológiai rekonstrukciója, recens népességek pszichoszomatikus állapotának vizsgálata.

3. Viselkedés-ökológia (1 fõ).

Barta Zoltán: a telepes fészkelés evolúciójának modellezése.

4. Populációgenetika (1 fõ).

A nemzetközi kapcsolatok alapját a hosszabb külföldi tanulmányutak alapozták meg: Universitat Bielefeld (Varga Zoltán, Humbolt ösztöndíj, 1972-73, Németország), University of Newcastle (Nyilas István, The Royal Society ösztöndíj, 1995-96, Nagy-Britannia), Umea-i Egyetem (Pecsenye Katalin, Svédország). A külföldi intézmények közül kapcsolatot tartunk angol, német, amerikai, holland, belga, svéd, szlovák és osztrák egyetemek munkatársaival.

A Genetikai Tanszék oktatóinak, dolgozóinak névsora 1999 januárjában:
 

1. A sejtciklus genetikája

Az eukarióta szervezetek sejtjeinek szaporodását egy ciklikusan ismétlõdõ folyamatsor, a sejtciklus eseményei biztosítják. A sejtosztódás során bekövetkezõ hibák a genetikai információ abnormális szegregációját eredményezhetik. Az ilyen hibák végzetesek lehetnek a sejt számára, vagy magasabb rendû eukariótákban rák kialakulásához vezethetnek. Ezért a sejtosztódás szabályozásának megértése alapvetõ fontosságú.

Az utóbbi években jelentõs elõrelépések történtek a replikáció és a mitózis iniciálásának megértésében, de a citoszkeleton átrendezésérõl, a sejtosztódás iniciálásáról, végrehajtásáról és a mitózissal való összehangolásáról még kevesebbet tudunk. A legtöbb eukarióta faj sejtjeiben a mitózis befejezése elõtt már elkezdõdik a citokinezis, de csak a mag teljes kettéosztódása után fejezõdik be. Számos kísérleti adat utal arra, hogy léteznie kell egy olyan mechanizmusnak (ellenõrzõpontnak), amely a magosztódás folyamatának elõrehaladottságától függõen egy ideig gátolja, majd engedélyezi a sejtosztódás elindulását. Ezen folyamatokban és szabályozásukban résztvevõ gének közül már többet ismerünk. Nagyrészük filogenetikai szempontból konzervatív, ami azt sugallja, hogy a sejtosztódás az egész eukarióta élõvilágra általánosan érvényes elvek és mechanizmusok szerint játszódik le. Vizsgálataink célja a citokinezis, valamint a mitózis és a citokinezis szabályozásának jobb megértése.

Modellszervezetként a Schizosaccharomyces pombe eukarióta egysejtût használtuk, amely kutatásához jól kidolgozott genetikai, citológiai és molekuláris módszertan áll rendelkezésre. A S. pombe az aszkomicétákhoz tartozik, de filogenetikai szempontból valamelyest közelebb áll az állatokhoz mint a többi vizsgált gomba. Hosszúkás, henger alakú sejteket képez, a sejtosztódáskor a sejt közepén egy szeptum képzõdik, amelynek középsõ rétege késõbb feloldódik és ezáltal a két utódsejt elválik egymástól. A sejtosztódás folyamata három fontos lépésbõl áll: a kontraktilis gyûrû kialakulásából, a szeptum képzésbõl és a szeptum felhasításából. Ezek fõ morfológiai eseményeit már ismerjük. Számos gént, génterméket is azonosítottak már, melyeknek szerepe van a mediális gyûrû kialakításában, pozíciójának meghatározásában, illetve annak alkotóeleme.

A citokinezis regulációjában és a citokinezis-mitózis szabályozásában szereplõ gének azonosítása és megismerése érdekében olyan mutánsokat izoláltunk, amelyeknél a citokinezis részben vagy teljesen elmarad. Feltételeztük, hogy az ilyen mutánsokban az utódsejtek nem válnak el egymástól, ami sejtláncok, azaz micéliumok képzõdéséhez vezet. A mutánsok komplementációs és szegregációs vizsgálata alapján 16 gént sikerült definiálnunk.

A mutánsok egyik csoportja rezisztenciát mutat bizonyos sejtfalbontó enzimekkel szemben. Másik csoportjuk a citokinezis defektus mellett a sejtszintû differenciálódásban is sérült. Az utóbbiak egy részében abnormális a mitózis, illetve szabálytalanná vált a mitózis és a citokinezis összehangolása. A mutánsok genetikai és sejttani vizsgálata, valamint a mutációkért felelõs gének molekuláris elemzése hozzájárulhat a sejtciklus utolsó lépésének és szabályozásának jobb megismeréséhez. Hasonló mutánsokat állati sejttenyészetekbõl nem lehet izolálni, mivel a citokinezis hibája letális polikariózishoz vezetne, növényi sejttenyészetekben pedig nem mutatnának felismerhetõ fenotípust, mivel a sejtek az osztódás után általában nem válnak el egymástól a vad típus esetében sem.

A mutánsok citológiai vizsgálata során arra a következtetésre jutottunk, hogy a citokinezis hibáinak nem a sejtfal, a szeptum abnormális szerkezete vagy a citoszkeleton struktúrájában bekövetkezett változás az oka.

A mutánsok egyik csoportja (sep2 - sep5) rezisztenciát mutat a sejtfalbontó enzimekkel szemben, ezeknél a micéliumok belsõ sejtjei feltehetõen nyugalmi fázisban vannak. A sep2-SA2 mutáció és a sep-SA2 cex1-SA2 kettõs mutáns vizsgálata során megállapítottuk, hogy a sejthossz növelésével a sep2- mutáns sejtekben megnõ a kettõs szeptumok képzõdésének gyakorisága. Ez arra utal, hogy a S. pombe sejtjeiben a szeptum helyének kijelölésében szerepet játszik egy poláris szignál (is). A kettõs szeptumok felhasadásának módja arra utal, hogy a hasadáshoz nem szükséges mindkét utódsejt folyamatos hozzájárulása. A kettõs mutáns tenyészetében megnõ a diploid sejtek száma, ami feltehetõen valamilyen szabályozási hiba következménye.

A mutánsok másik csoportja (sep6 - sep16) a citokinezis defektus mellett a sejtszintû differenciálódásban is sérült, ez sterilitáshoz vagy csökkent fertilitáshoz vezet. A mutáns fenotípusért felelõs gének a szexuális ciklus különbözõ pontjaiban játszhatnak szerepet. A sep6 - sep12, sep14 - sep16 mutánsoknál abnormális az SPB megkettõzõdésének és a sejtciklus egyéb eseményeinek összehangolása, ami egyrészt a megkettõzõdött SPB-t tartalmazó sejtek megnövekedett számához vezet, másrészt ahhoz, hogy a sep7-, sep11-, sep14-, sep16- mutánsok tenyészeteiben elõfordulnak olyan sejtek, melyekben az SPB már megkettõzõdött, de a citoplazmás mikrotubulusok depolimerizációja még nem következett be. Restriktív hõmérsékleten 7 mutáns esetében nem történik meg megfelelõen a mitózis és a sejtosztódás összehangolása, 6 mutánsnál a mitózis is abnormális.

A mutációk pleiotróp hatása arra utal, hogy ezek a sep gének különbözõ, de egymással is összefüggõ szabályozóláncok elemei vagy célpontjai lehetnek, és a szabályozó mechanizmusok pleiotróp módon hatnak a citokinezisre és a sejtciklus egyéb eseményeire.

A sep1 gén HNFS fork-head típusú transzkripciós faktort , az spl1 prolin tRNS-t kódol. A sep9 gén terméke nagyfokú homológiát mutat a S. cerevisiae SPT8 transzkripciós faktorával, amelyrõl feltételezik, hogy a transzkripcióra általános módon hat. Ez azt a hipotézist támasztja alá, hogy a szeptáció és a citokinezis szabályozásában a transzkripciós szintû regulációnak is szerepe van. A sep10 Saccharomyces cerevisiae SOH1 génjével mutat homológiát, míg a sep15 MED-típusú transzkripciós faktort kódol.

A sep1, sep9 és a sep10 géneknek a wee1 génnel való kölcsönhatásának vizsgálata során megállapítottuk, hogy a kettõs mutánsok sejtjeiben gyakran elmarad nem csak a citokinezis, hanem a szeptumképzés is. Ez kétmagú sejtek megjelenéséhez vezet. Feltételezhetõ, hogy létezik egy mechanizmus, amely az M fázis kezdeti szakaszában koordinálja a mitózist és a szeptációt. Ebben a mechanizmusban a sep1, sep9, sep10, illetve a wee1, cdc2 és cdc25 gének termékei közvetve vagy közvetlenül részt vesznek.

2. A koffein-rezisztencia genetikája

Számos élõ szervezet termel különbözõ drogokat védekezési és egyéb célokból, ugyanakkor az élõ szervezetek egy másik sajátossága az alkalmazkodó képesség a drogokkal szemben. Ez a két folyamat valószínûleg állandó versenyben állt egymással az evolúció folyamán. A drogokkal szembeni rezisztencia kialakulásának mechanizmusa egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, mivel a gyógyítás és a mezõgazdaság nagy mennyiségben használ fel ezekbõl. A gyógyászat számos drogot használ fel a gyógyításban (pl. a tumorok, fertõzõ betegségek kezeléséhez) és komoly problémát jelent a mikroorganizmusokban kialakuló rezisztencia az alkalmazott drogokkal szemben. A mezõgazdaságban szintén komoly gondokat okoz a növényi kártevõk toxinokkal szemben kialakuló rezisztenciája. Mi emberek is számos drogfajtát fogyasztunk nap mint nap. Ezek között sok, igen veszélyes is található, mint például a kábítószerek és vannak kevésbe drasztikusak is, mint például a koffein. Ez utóbbi drognak a hatását igen széles körben vizsgálják a világon, aminek egyik oka az, hogy a legszélesebb körben és leggyakrabban fogyasztott drogunk. A másik ok az lehet, hogy ennek az egyszerû molekulának rendkívül sokféle hatása ismert már az élõ szervezetre (pl. repair rendszerre, szív- és keringési rendszerre, stb.) azonban a hatásmechanizmusok nem, vagy alig ismertek. Számos in vitro és in vivo kísérlet erõsíti meg a koffein hatásának sokrétûségét az egysejtû prokariótáktól az emberig.

Ezen egyszerû molekula hatásmechanizmusának sokrétûsége felkeltette a figyelmünket. Felvetõdött bennünk a kérdés vajon mire és hogyan hat, és vajon miért és hogyan öli meg a sejteket  E kérdések megválaszolása valószínûleg közelebb vinne a sokrétû hatásmechanizmus megértéséhez is.

Irodalmi adatok szerint a koffein a sejtben folyó folyamatok széles spektrumát képes befolyásolni. Elképzelésünk szerint azon gének elrontása/megváltoztatása (mutációja), melyek a koffein toxikus hatását képesek gátolni, vagy mérsékelni, szintén számos sejtfolyamatra hatással lehetnek. Mivel a szakirodalomban leírtak már különbözõ fajokból származó koffein-rezisztens mutánsokat, az valószínûnek tûnt, hogy az általunk kiválasztott kísérleti objektumból a Schizosaccharomyces pombe hasadó élesztõbõl is lehet majd ilyen mutánsokat izolálni. Kíváncsiak voltunk, hogy a koffein rezisztenciát okozó mutációk az S. pombe-ban valóban pleiotróp hatásúak-e  Elsõdleges célként a mutánsok minél szélesebb körû jellemzését tûztük ki azért, hogy ezen keresztül a koffein hatásmechanizmusáról többet tudhassunk meg.

Célul tûztük ki azoknak a géneknek a molekuláris analízisét, melyek mutációi felelõsek a koffeinnel szemben kialakuló rezisztenciáért. E gének analízise egyrészt feltárhatja a géntermékek funkcióit a sejtben, másrészt közelebb vihet a koffein hatásmechanizmusának megértéséhez.

A feladat megoldásához megfelelõ kísérleti objektumot kellett keresni. Választásunk egy jól kezelhetõ, az emlõs sejtekkel szemben számos technikailag elõnyös tulajdonsággal rendelkezõ egysejtû élõlényre, a Schizosaccharomyces pombe hasadó élesztõre esett. Nagy elõnyt jelentett, hogy ez a faj genetikai szempontból a kutatások középpontjában áll, így sok technikai információ állt rendelkezésünkre a munka során.

3. A sejtpolaritás változásai a gombák dimorfizmusában

Patogén gombák gyakran mutatnak alaki dimorfizmust: mind egysejtû élesztõ-szerû, mind fonalas penészgomba alakban képesek szaporodni. A fonalas forma sokkal patogénebb, mivel képes a gazdaszervezetbe behatolni és azt elroncsolni. A Schizosaccharomyces japonicus egy dimorf faj, mely képes élesztõ növekedési formából fonalasba váltani. Megfigyelésünk szerint az élesztõbõl fonalas formába történõ átalakulás egy fokozatos folyamat. Ez magába foglalja az unipoláris növekedésre történõ áttérést, mely asszimetrikus sejtosztódással jár együtt, nagyméretû, a polárisan elhelyezkedésû vakuolumok kialakulását, az aktin és mikrotubuláris citoszkeleton átalakulását, valamint a sejtosztódást követõ sejtszeparálódás blokkolását. Magas glükóz koncentráció, koffein vagy cAMP jelenléte a táptalajban elõsegíti a bipoláris növekedést és gátolja a micéliális fázisba történõ átmenete miközben indukálja a hifa-élesztõ átalakulást. Ezek a jelenségek arra utalnak, hogy a cAMP felelõs lehet a dimorfizmus regulárásáért. A 18 ^oC alatti és 35 ^oC feletti hõmérséklet gátolja a micéliális fázist és elõsegíti az élesztõ fázisba történõ visszatérést.

Külföldi kapcsolatok, együttmûködések:

Centre D’Etudes Nucleaires De Saclay, Department of Biochemistry, GIF-sur-YVETTE, Franciaország

Institute of Genetics, Univ. Copenhagen, Dánia

MRC Cell Mutation Unit, Brighton, Anglia

Universitat Bern, Inst. allg. Mikrobiologie, Bern, Svájc

Chiba University, Res. Cent. Mycology, Chiba, Japán

University of Malaga, Inst. Genetics, Malaga, Spanyolország

University of Manchester, Anglia

A Tanszék 1985-ben Szentirmai Attila professzor vezetésével, két beosztott oktatóval alakult meg. Az elsõ éveket az elméleti és gyakorlati képzés megszervezésén kívül a kutatómunka irányvonalainak kijelölése töltötte ki. 1987-ben a biológus szak keretein belül kialakításra került a biotechnológus szakirány képzési terve, melynek kapcsán számos hallgató választotta a Tanszéket diplomamunkája végzésének színhelyéül. Hazai és nemzetközi pályázatok felhasználásával, valamint egyes gyógyszergyárak támogatásával a Tanszék laboratóriumainak technikai felszereltsége hamarosan elérte az átlagos nyugateurópai színvonalat. Ezt bizonyítja, hogy 1999 elejéig 39 db szakdolgozat ill. diplomamunka készült el a Tanszéken, 32 db közlemény jelent meg referált nemzetközi folyóiratokban, hazai és külföldi konferenciákon pedig 45 elõadás ill. poszter került bemutatásra. Kutatócserék ill. közös pályázatok révén számos külföldi laboratóriummal sikerült együttmûködést kialakítani.

A Tanszék a kezdetektõl fogva fontos szerepet vállalt a debreceni egyetemek közös szervezésében induló molekuláris biológus szak mûködtetésében, 1994-ben pedig a DOTE Mikrobiológiai Intézetével közösen doktori programot akkreditáltatott. Ennek keretében eddig 4 fiatal kutató védte meg PhD disszertációját.

Szentirmai professzor nyugdíjazása óta (1997) a Tanszéket Bíró Sándor docens irányítja. A személyi állomány jelenleg 9 fõ, ebbõl 5 fõ tudományos fokozattal is rendelkezik. Mellettük 4 nappali és 1 levelezõ szakos doktorandus vesz részt az oktató-kutató munkában.

1996 óta a Tanszéken belül egy MTA által támogatott Kutatóhely is mûködik, ennek létszáma jelenleg 1 fõ.

A Tanszéken eddig megvédésre került PhD disszertációk idõrendben

Karaffa Levente: Cianid-rezisztens alternatív légzés az Acremonium chrysogenum-ban, és szerepe a gomba cephalosporin C termelésében (1997). Témavezetõ: Prof. dr. Szentirmai Attila

Nógrády Noémi: A Bacillus macerans ciklodextrin glikoziltranszferáz termelésének vizsgálata (1998). Témavezetõ: dr. Pócsi István

Pusztahelyi Tünde: Öregedõ Penicillium chrysogenum tenyészetek vizsgálata (1998). Témavezetõ: dr. Pócsi István

Novák Levente: Lactococcus lactis anyagcsere: a szén- és nitrogénanyagcsere kölcsönhatásai (1998). Témavezetõ: Prof. dr. Szentirmai Attila és Prof. dr. Nick Lindley (INSA-Toulouse, Franciaország).

A szervezett doktori képzésben résztvevõ nappali tagozatosok névsora

Feketéné Forgács Katalin (Eltérõ fungisztatikus érzékenységû Candida albicans törzsek összehasonlító vizsgálata, témavezetõ: dr. Lenkey Béla)

Karaffa Erzsébet Mónika (Morfológiai változások az Acremonium chrysogenum-ban, témavezetõ: Prof. dr. Szentirmai Attila és dr. Pócsi István)

Nagy Zoltán (Aspergillus és Penicillium törzsek katabolit repressziójának vizsgálata, témavezetõ: dr. Bíró Sándor)

Sámi László (A tioredoxinok szerepe a Penicillium chrysogenum anyagcseréjében, témavezetõ: dr. Pócsi István)

A szervezett doktori képzésben résztvevõ levelezõ tagozatosok névsora

Balogh Gábor (az Aspergillus nemzetség metabolit termelésének vizsgálata, témavezetõ: Prof. dr. Szentirmai Attila)

A Tanszék által oktatott tantárgyak

1/ Fõkollégiumok:

Általános Mikrobiológia, elmélet és gyakorlat.

Tantárgyfelelõs: dr. Bíró Sándor (biológus szak), Prof. dr. Szentirmai Attila (biológus szak), dr. Lenkey Béla (biológia tanár szak), dr. Pócsi István (környezetvédelmi tanár szak). Oktatási segédanyag: Szentirmai Attila: Általános Mikrobiológia

Rövid tematika: A mikroorganizmusok helye az élõvilágban, fõbb csoportjaik, megoszlásuk a természetben, szerepük az élet megjelenésének korai szakaszában és az életkörülmények fenntartásában. Mikrobiális fiziológiai alapismeretek. Baktériumok morfológiája és szaporodása. Az õsbaktériumok jelentõsége. A nitrogén körforgalmának mikrobiológiai folyamatai. A szén körforgalma. A kén metabolizmusa, a szulfurétum fontosabb tagjainak biológiája. A hamualkotó elemek körforgalmának mikrobiológiája. A cianobaktériumok jellemzése, biológiai szerepük. A bél és bendõ mikrovilága. Aerob, anaerob és fakultatív anaerob prokarióták fontosabb csoportjainak szerepe a természetben. Tejsav baktériumok és ecetsav baktériumok biológiai szerepe. Természetes vizek fontosabb mikroorganizmusai. A talaj mint a mikroszervezetek élettere Fonalasan növekedõ prokariota szervezetek. A mikroszervezetek rendszerezése. A vírusok felépítése, szerkezete osztályozása. A bakteriofágok általános jellemzése, szaporodásuk. Plazmidok szerepe a mikrovilágban. Mikroszkopikus gombák anatómiai és élettani tulajdonságainak ismertetése. Vegetatív és ivaros valamint paraszexuális szaporodásuk. A Zymomycota, Zygomycota, Ascomycota és Basidiomycota tagozat egy-két képviselõjének ismertetése. Protozoák fontosabb képviselõinek bemutatása.

Fermentációs technológia (Ipari Mikrobiológia I.), elmélet és gyakorlat.

Tantárgyfelelõs: dr. Karaffa Levente (molekuláris biológus – mikrobiológus szak). Oktatási segédanyag: Kozma József: Fermentációs technikák

Rövid tematika: a mikrobák növekedésének törvényszerûségei, azok vizsgálata és felhasználásuk a fermentációs folyamatokban. Szakaszosan és folytonosan növekedõ rendszerek ismertetése. A mikrobák tenyésztésére kialakított élettér, a bioreaktorok felépítése, a technológiai paraméterek biztosításának módszerei. (Sterilitás, levegõellátás, keverés.) A fermentációs folyamatok nyomon követése. Mûszeres mérés. Szenzorok jelentõsége. A fermentációs folyamat szabályozása, off-line és on-line megoldások. Automatizálás szerepe a gyakorlatban. A fermentációs rendszer számítógép kapcsolat lehetõségeinek hasznosítása.

Primer és szekunder metabolitok termelése (Ipari Mikrobiológia II-III.), elmélet és gyakorlat.

Tantárgyfelelõs: Prof. dr. Szentirmai Attila (molekuláris biológus – mikrobiológus szak). Oktatási segédanyag: Szentirmai Attila: Primer metabolitok termelése; Szentirmai Attila: Antibiotikumok kémiája és biológiája

Rövid tematika: A metabolit-termelés genetikai elõfeltételei, fiziológiai befolyásolása. Sejttömeg termelése szénhidrogénbõl, szénhidrátból, metanolból. Citromsav gyártás, glükonsav gyártás, ecetsav gyártás. Aminosavak elõállítása, poliszacharid képzõdés. Anaerob eljárások: tejsav elõállítás, butanol, aceton, propionsav képzõdés hasznosítása, alkohol gyártás, metán és B₁₂ vitamin termelés. Biológiailag aktív vegyületek képzõdése, antibiotikumok biológiája, képzõdésük, hatásmódjuk. Antimetabolitok, farmakonok, enziminhibitorok, alkaloidok elõállítása.

Szerves vegyületek mikrobiális átalakítása (Ipari Mikrobiológia IV.), elmélet.

Tantárgyfelelõs: dr. Lenkey Béla (molekuláris biológus – mikrobiológus szak). Oktatási segédanyag: Szentirmai Attila: Biokonverziós folyamatok

Rövid tematika: Biokonverziós eljárások fontosabb alkalmazási területei. A biokatalizátorral szemben támasztott követelmények. A mikrobiális eljárás kidolgozása és kivitelezési formái. Szteroidok mikrobiológiai átalakítása. Penicillinek átalakítása. Hidrolázok alkalmazása

Mikrobiális eredetû enzimek elõállítása és ipari alkalmazása (Ipari Mikrobiológia V.), elmélet és gyakorlat.

Tantárgyfelelõs: dr. Pócsi István (molekuláris biológus – mikrobiológus szak).

Rövid tematika: Az elõadássorozat nagy gyakorlati jelentõségû mikrobiális enzimek (proteázok, amilolitikus enzimek, kitint, cellulózt és pektint hasító enzimek, glükóz izomerázok és oxidázok, laktázok, lipázok) élettani szerepét, mûködési mechanizmusát, ipari elõállítását és felhasználásuk módját ismerteti.

2/ Választható kollégiumok:

A biotechnológia eredményei (Prof. dr. Szentirmai Attila)

A Streptomyces nemzetség biológiája (Dr. Bíró Sándor)

Gombaellenes szerek hatástani vizsgálata (Dr. Lenkey Béla)

3/ Üzemlátogatás:

Országos jelentõségû vegyipari, gyógyszeripari és élemiszeripari üzemek megtekintése. Tantárgyfelelõs: dr. Karaffa Levente (molekuláris biológus – mikrobiológus szak).

A tudományos tevékenység megszervezése

A tanszék kutatási tevékenysége az 1986-ban megkapott üres laboratóriumnak a felszerelésével kezdõdött, két fiatal munkatárs részvételével. Az OMFB, a BIOGAL a Chinoin és a Ricter Gedeon Rt. anyagi támogatásával 1986-92 között a kémiai épületben kapott földszinti üres helységekben fermentációs technológiai alapkutató munkára alkalmas laboratóriumokat alakítottunk ki. A két kisebb helységben helyeztük el a folyamatosan mûködõ (zajforrást jelentõ) fermentorokat, légkompresszort, mélyhûtõ és sterilezõ berendezéseket, valamint az OTKA támogatásból beszerzett Bioengineering dializis fermentort, amelyet az általunk kifejlesztett technológiával elsõként alkalmaztunk fonalas gombák tenyésztésére. A nagyobb helyiséget a hallgatói mikrobiológiai gyakorlatok végzésére tettük alkalmassá. 1994-ben még két laboratóriummá alakítható termet kaptunk, amelyeket a fiziológiai munkák helyigényét kielégítve a doktorképzés, illetve a szakdolgozók munkaterületeként hasznosítunk. Német, francia, amerikai, angol és osztrák egyetemekkel államközi szerzõdések keretében alakítottuk ki a tanszék nemzetközi kapcsolatait.

A tanszék megszervezésével megbízott Szentirmai Attila egyetemi tanár a Tanszék tudományos programjaként a biológiai folyamatok élettani mechanizmusának felderítését jelölte meg. Jól tudott, hogy az alkalmazott mikrobiológia kutatási eredményei csak az esetben válnak gazdaságossá, ha a mikroba biológiai kapacitását teljes mértékben sikerül kihasználni a kívánt termék elõállítására. E feladat megoldását segíti a mikrobák élettani jelenségeinek megismerése. A mikroba számára ugyanis létkérdésként merül fel a környezet hatásának az elviselése. Ebben a küzdelemben a sejten belüli szabályozó mechanizmus mûködése és az anyagcsere bonyolult hálózata segíti õt gyõzelemre. Kulcskérdés, hogyan tudjuk kihasználni az élõ szervezet öröklött tulajdonságát, amely szerint az élõlény élni, méghozzá az adott körülmények között egyre gazdaságosabban akar élni. Az anyagcsere szabályozási mechanizmusainak ismeretében az életkörülmények módosításával a kívánt gyakorlati cél elérhetõ.

A fentiekbõl következõen indult meg az oktató-kutató munka. A nyolcvanas évek végén a szteroid oldallánc lebontásban fontos szerepet nyert Mycobacterium phlei biokonverziós aktivitásának a részletes vizsgálata, a ciklodextrin elõállítására használható Bacillus macerans enzimtermelõ képességének vizsgálata, valamint a b-laktám antibiotikumokat termelõ fonalas gombák a Penicillium chrysogenum és az Acremonium chrysogenum katabolikus repressziójának élettani vizsgálata volt a választható illetve ajánlható kutatási feladat.

Biotranszformációs kutatásainkat – kihasználva a mikrobiális enzimek nagy sztereospecifitását – bizonyos kémiai szintézishez felhasználható szerves vegyületek mikrobiális elõállítása érdekében végeztük. Alapkutatási témaként a biokonverziós aktivitás, a szitoszterin oldallánc-lebontás élettani hátterének felderítését választottuk a technológia kívánt irányban való befolyásolhatósága érdekében. Eredményeinkbõl 5 diplomamunka és 2 referált közlemény született.

A Bacillus macerans ciklodextrin-glikoziltranszferáz termelése kapcsán elsõsorban korszerû metodikai eljárásokkal gyarapítottuk a tématerülethez tartozó ismeretanyagot. Az eredmények 5 referált közlemény mellett 2 diplomamunkát és 1 PhD disszertációt eredményeztek.

További kutatási témaként egyfelõl – nemzetközi és hazai (SZBK és ELTE) kooperációban – a környezetbarát, növényvédelemben felhasználható rovarpatogén fonálférgek baktérium asszociátumait, a szimbiózis élettani hátterét és molekuláris biológiai alapjait vizsgáltuk, másfelõl 1989 óta a Tanszéken a Candida albicans humánpatogén gombatörzsek összehasonlító fiziológiai tanulmányozása is folyik. Az elsõ témakörbõl 4 diplomadolgozat és 3 referált közlemény, a másodikból eddig 8 szakdolgozat és 1 referált közlemény született. Átmenetileg (négy éven keresztül) ipari támogatással a B₁₂ vitamin termelésére használható õsbaktériumok élettani vizsgálatával is foglalkozott egy kis csoport, 3 diplomamunkát eredményezve. A kidolgozott technológia a Richter Gedeon RT dorogi üzemében kerülhet alkalmazásra.

A szekunder metabolit termelés szabályozási kérdéseinek vizsgálata:

A nyolcvanas évek közepén elindított témák közül végül a szekunder metabolitokat termelõ fonalas gombák szabályozási mechanizmusának vizsgálata terebélyesedett tanszéki programmá, amit a publikációk nagy száma (16 diplomamunka, 21 referált közlemény, 3 megvédett PhD értekezés) is jelez. A tervezett kutatási programnak megfelelõen a biológiailag aktív termékek képzõdését szabályozó mechanizmusokat vizsgálva a ß-laktám antibiotikumok szintézisében fontos szerepet játszó cianid rezisztens, szalicilsavhidroxamát érzékeny (alternatív) légzés vizsgálatára kidolgozott módszerrel igazoltuk az antibiotikum túltermelõdése esetében az alternatív légzés alapvetõ jelentõségét. Funkcionális összefüggést találtunk az alternatív légzési rendszer és a mikroszervezet szukcinát-dehidrogenáz aktivitása között. A glükóz szénforrás helyett növényi olajat használva a glioxalát-ciklus jelentõségének a növekedése, valamint a FADH₂ képzõdés fokozódása miatt az alternatív légzõrendszer szerepe szignifikánsan fokozódik. Az alternatív légzõrendszer oxigén iránti alacsony affinitása magyarázhatja az antibiotikum szintézis magas oxigéntenzió igényét. Az oldott oxigén koncentrációjának becslésére új mérési módszert is kidolgoztunk. Bebizonyítottuk, hogy az alternatív légzõrendszert az intracelluláris peroxid koncentráció emelkedésén keresztül serkenti a tápközeghez adott hidrogén-peroxid ill. a katalázt gátló szalicilsav.

Kapcsolatot fedeztünk fel a biokémiailag jellemzett morfológiai változások és az Acremonium chrysogenum fonalas gomba antibiotikum termelõ készsége, ill. a metionin által kiváltott metabolikus aktivitás, a fragmentáció, a vakuolaképzõdés és a b-laktám bioszintézis aktivitása között. A fragmentácóban – feltételezéseink szerint – jelentõs hatású kitináz szerepének tisztázása céljából a kitináz specifikus gátlószereként ismert allozamidin fiziológiai hatását vizsgáltuk. Kísérleti eredményeink igazolták, hogy az allozamidin jól észlelhetõen akadályozza a fonalas alak fragmentálódását. A fragmentálódás allózamidinnel való akadályozása azonban az antibiotikum-képzõdést nem befolyásolta. Ezt a megfigyelést folytonosan növekedõ kemosztát tenyészetek adatai is alátámasztják, amennyiben minimál táptalajon a hígítási ráta beállításával folytonosan növekedõ élesztõszerû alakok specifikus antibiotikumtermelõ képessége megegyezett a fonalas forma antibiotikumtermelõ aktivitásával.

Fluoreszcens mikroszkópi technikák alkalmazásával számszerûsíthetõ festési eljárást dolgoztunk ki a fonalas gombák metabolikus aktivitásának jellemzésére, melynek révén a biomassza ill. az antibiotikum produkció mennyiségi viszonyait lehetett „ láthatóvá" tenni.

A b-laktám antibiotikum-bioszintézis ismert szerkezetû köztes termékének – az ACV-tripeptidnek (L-a-aminoadipil-L-ciszteinil-D-valin) és a glutationnak (L-g-glutamil-L-ciszteinil-glicin) – a szerkezeti hasonlósága miatt részletesen vizsgáltuk a Penicillium chrysogenum glutation metabolizmusát. A glutation bioszintézis nemcsak ciszteint von el az ACV-tripeptid képzõdéstõl, de kémiai szerkezetének hasonlósága miatt két reakciót, az ACV-tripeptidbõl izopenicillin N-t képzõ izopenicillin N-szintetáz (IPNS) mûködésén kívül az ACV-tripeptid képzõdését katalizáló folyamatot is gátolja. Nem meglepõ tehát, hogy a penicillin szintézis a gomba azon élettani szakaszában, az úgynevezett idiofázisban indulhat csak, amikor a glutation kiürül az antibiotikumtermelõ mikroba citoplazmájából. A glutation egyrészt résztvesz a szulfát asszimilációjában, de mint alternatív kénforrás is szerepet kaphat az antibiotikumtermelés cisztein igényének kielégítésében.

A Penicillium chrysogeneum és Acremonium chrysogenum tenyészetek idiofázisában, tehát ß-laktám termelõ körülmények között, az intracelluláris glutation koncentráció jelentõsen csökken. P. chrysogenum esetében kéntartalmú aminosavak. pl. cisztein adagolása növeli a glutation szintet, amely értelemszerûen átmenetileg csökkenti a penicillin képzõdést .

A penicillin oldallánc prekurzorainak a tenyészlébe juttatása (fenoxi-ecetsav, fenil-ecetsav) a glutationfüggõ detoxifikáló enzimeket indukálva (glutation S-transzferáz, g-glutamil-transz-peptidáz) az intracelluláris glutation koncentrációt jelentõs mértékben csökkenti. Ennek eredményeként a penicillin bioszintézisben résztvevõ enzimek – felszabadulva a glutation okozta gátlás alól – megkezdik a szekunder metabolit szintézisét. A tápközeghez adott ammónia gátolja a g-glutamil-transzpeptidáznak oldallánc-prekurzor által kiváltott indukcióját, amely végül is a penicillin szintézis nitrogén katabolikus repressziójában is szerepet nyer.

A kísérleteinkben használt P. chrysogenum és A. chrysogenum törzseket meglepõen ellenállónak találtuk peroxidok jelenlétében. A konstitutívan termelõdõ jelentõs kataláz aktivitás mellett peroxidokkal jól indukálható peroxidáz képzõdést észleltünk. Bizonyítottuk, hogy az oxidatív stresszt okozó menadion (MQ) által termelt szuperoxidok diszproporcionálódását katalizáló szuperoxid-dizmutázok mellett a MQ detoxifikálásában a glutation-S-transzferáz is fontos szerepet kap.

A jövõ terveit illetõen a Tanszék a ß-laktám szerkezetû szekunder metabolit-képzõdés szabályozásának felderítése érdekében vizsgálni kívánja a glutation-függõ és a tioredoxin függõ mechanizmusok egymástól független, de egymást kiegészítõ szerepét a fonalas gombák citoplazmájában érvényesülõ redox-moduláció optimális vezérlésében. Elõkísérleteink bíztató eredményeire támaszkodva vizsgálatainkat a Streptomyces nemzetségre kiterjesztve kívánjuk folytatni a glutation reduktáz, a tioredoxin peroxidáz és a tioredoxin-diszufidreduktáz rendszerek mûködését tanulmányozva. Részletes ismeretet kívánunk szerezni a tioredoxin rendszernek a NADPH képzõdést katalizáló HMP-út aktivitását befolyásoló és a cianid rezisztens alternatív oxidáz mûködését szabályozó hatásáról, összehasonlítva a cianobaktériumokban, a fotoautotróf rendszerekben szerzett tapasztalatokkal.

Lesku Balázs, Máthé Csaba, Mile Orsolya, M. Hamvas Márta, Molnár Attila, Molnár Erika, Vasas Gábor, Veres Szilvia

A növénytan elõadói a debreceni egyetemen 1925-1928 között

1925-1926 Szilády Zoltán

1927-1928 Greguss Pál

A Növénytani Tanszék vezetõi 1928-1999 között

1929-1940 Soó Rezsõ

1940-1944 Máthé Imre

1945-1955 Soó Rezsõ

1955-1957 Pólya László

1957-1972 Haraszty Árpád

1972-1978 Jakucs Pál

1972-1992 Précsényi István

1992-1993 Nagy Miklós

1993- Borbély György

A Kossuth Lajos Tudományegyetem Növénytani Tanszéke a fotoszintetizáló szervezeteket, a növényeket érintõ tudományterületek oktatásával és kutatásával foglalkozik. A Növénytani Tanszék hagyományosan nagy múltú intézménye egyetemünknek, 1999-ben ünnepli 70 éves fennállásának, munkájának jubileumát és eredményeit. Az évforduló véletlenszerûen esik egybe a Természettudományi Kar 50 éves jubileumával is. Kutatási és oktatási tevékenységnek tradicionálisan hangsúlyos részét jelentik, a kezdetek óta, a klasszikus botanikai megközelítések. Meggyõzõdésünk, hogy a hagyományok megtartásával, a jövõben a kísérletes növénybiológiai kutatások fejlesztése lehet a cél, a klasszikus taxonómiai megközelítés molekuláris, ill. DNS szintû újragondolásával.

A tanszék története 1928 november 30-án kelt levéllel kezdõdött, amikor a tanszék szervezésének engedélyezése megérkezett a Kultuszminisztériumból az egyetemre. 1929 telén (dec. 27) a beadott négy pályázat (Boros Ádám, Greguss Pál, Soó Rezsõ, Varga Ferenc) közül Soó Rezsõ lett az “egyetem bölcsészeti karán” a “debreceni magyar királyi Tisza István Tudományegyetem Növénytani Intézete” vezetõje. Soó Rezsõ munkássága, – aki a magyar botanika történetének jellegzetes, meghatározó iskolateremtõ egyénisége, – jelentõs részében (1955-ig) a debreceni tanszékhez fûzõdik. A debreceni egyetemen a “természetrajz tanári szak”, a biológia oktatását 1925-ben, Szilády Zoltán magántanár kezdte meg. 1927-ben az önálló növénytan oktatását Greguss Pál egyetemi magántanárra bízták és “megkezdi a késõbbi intézet alapvetését”. Greguss az általános növénytan, a növényanatómia, a növények ökológiája, a növényföldrajz, a növények szaporodása, a növénytan tanítása a középiskolában címû tárgyakat tanította. Soó “nagy célkitûzésekkel, ifjúi lelkesedéssel” kezd az intézet szervezéséhez, a Botanikus Kert fejlesztéséhez. Az oktatás során “a növénytan teljes tárgykörének alapismereteit” (rendszeres növénytani elõadások, “az egyéni tanulmányi körömtõl távolabb esõ élettani (különösen biochemiai) kiképzés”) és “speciális elõadásokban, a gyakori kirándulások és az intézeti munka révén lelkes fiatal gárdával” gyarapította “a magyar növénytani tudomány mûvelõinek táborát”. Az intézet általános növénytan, rendszeres növénytan, növényélettan, ökológia, örökléstan, florisztikai növényföldrajz, szociológiai növényföldrajz, a növényvilág fejlõdéstörténete, a növénytan története címû elõadásokat és speciális kollégiumokat: válogatott fejezetek a növénybiológia körébõl (növénybiochemia), a növénytani tanítás és kutatás módszerei, bevezetés a geobotanikai kutatásba tartotta az érdeklõdõ hallgatóknak. A tudományos munka a biogeográfia, növénycönológia, ökológia területén (mikroklíma vizsgálatok) kapott szárnyra és kialakult a debreceni növényföldrajzi iskola. 1949-ben, Soó a 10 éves Növénytani Intézetrõl írott munkájában a tanszék tudományos “kutatási irányait és azok tárgykörét” a következõkben foglalta össze: “1. Flórakutatás, 2. Florisztikai és történeti növényföldrajz, 3. Szociológiai növényföldrajz, 4. Synökológia, 5. Rendszertan, 6. Természetvédelem". A Növénytani Intézet 1932-ben költözött az Egyetem téri impozáns épületbe. Az eredményeket jelzi, hogy 1949-ben 15 fõ, 7 oktató, 6 segéderõ, 2 adminisztrátor dolgozott a tanszéken. Soó 1936-37-ben a kar dékánja. Irigylésre méltó, hogy 105 folyóirat (77 idegennyelvû, német, angol, olasz, francia, szerb, lengyel stb.), könyvtár és 50.000 lapból álló herbárium áll rendelkezésre és segíti a kutatásokat.

A „ Debreceni Iskola" munkatársai közül a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett Soó Rezsõ, Jakucs Pál, Juhász Nagy Pál, Máthé Imre, Zólyomi Bálint.

Máthé Imre 1940-1944 között vezette az intézetet, mialatt Soó Kolozsvárott tanított. A háború súlyos veszteségeket okozott, eltûnt, megsemmisült a tanszéki eszközök és mûszerek nagy része, a Botanikus Kert majdnem teljesen megsemmisült. A kert újraindítása csak 1947-ben történt meg. Soó Rezsõ 1951-52-ben, az 1949-ben újonnan létrehozott Természettudományi Kar dékánja, ráadásul 1951-ben és 1954-ben Kossuth díjat kap. Soó Rezsõ 21 éves, egyszer megszakított munkásság után, 1955-ben elhagyja Debrecent és Budapesten lesz az egyetem professzora.

Meggyõzõen impresszív, Soó Rezsõ több generációt felölelõ debreceni munkatársainak és tanítványainak névsora. Reménykedve abban, hogy a rendelkezésünkre álló információk megfelelõek, felsoroljuk azokat akik kollégaként részt vehettek a “debreceni botanikai iskola” létrehozásában: Aszód László, Balázs Ferenc, Balogh Éva, Berta László, Borsos Irén, Borsos Olga, Böszörményi Zoltán, Csedreki Olga, Csongor Gyõzõ, Dobos Lajos, Felföldy Lajos, Jakucs Pál, Hargitai Zoltán, Juhász Lajos, Juhász-Nagy Pál, Kádár Gabriella, Lukácsovics Erika, Máthé Imre, Molnár Zoltán, Pátkay Imre, Pólya László, Sári Katalin, Simon Tibor, Szabó Mária, Szívós Éva, Szûcs Lajos, Tatár Miklós, Ubrizsy Gábor, Újvárosi Miklós, Zólyomi Bálint, Villon Antal. Napjainkig a magyar felsõoktatást és a növénytani kutatásokat meghatározó egyéniségek indultak a debreceni iskolából és kiváló eredményeket értek el a növények kutatása és oktatása területén.

A Növénytani Tanszék 1955-57 között gondokkal küszködött, amit nemcsak Soó távozása, hanem a minisztériumi szervezési és "tervezési hibák" is okoztak. Debrecenben és Szegeden 1954-ben nem vettek fel hallgatókat a biológia tanárszakra. Ilyen körülmények között a tanszék folytonosságát kitartó és szívós munkával Pólya László biztosította a munkatársaival, Pólyáné Borsos Irén, Szabolcs Márton és Katonáné Baboth Éva helytállásával.

Új és eredményes korszak kezdõdött a tanszék életében 1957-1972 között, amikor a tanszék vezetõje Haraszty Árpád lett. A biológia-kémia, a biológia-földrajz szakon indult újra az oktatás. A korszak nem telt el problémák nélkül, hiszen a biológia-földrajz oktatását 1964-1973 között szüneteltették bár a biológia-kémia szakosok száma dinamikusan nõtt. A tanszéken 1964-ben 8 oktató, 3 szaklaboráns, 1 adminisztrátor, 1 hivatalsegéd dolgozott. A Haraszty Árpád által vezetett tanszék tudatosan vállalta a növénytani oktatás korszerûsítését. Idõt és energiát nem kímélve a tanárképzés szempontjai kerültek elõtérbe és komoly erõfeszítéseket tettek a hallgatók megfelelõ tankönyvekkel, jegyzetekkel való ellátása érdekében. 1953-ban, jelent meg a háború után az elsõ egységes, magyar nyelvû fõiskolai tankönyv Növénytan címmel, amelynek létrehozásában Haraszty Árpád döntõ szerepet vállalt. A könyv szakmai és pedagógiai értékét mutatja az a tény, hogy a munka különbözõ átdolgozásokkal nyolc kiadást ért meg. Több mint 25 éven át a biológiát tanuló fõiskolások, egyetemisták ill. az érdeklõdõk ezekbõl a könyvekbõl tanulták a növénytant. Pólya László írta Növényélettani fejezetet a könyvben. 1982-ben jelent meg Haraszty Mikroszkópos növényanatómia címû könyve, ami hézagpótló, úttörõ mûnek számít mind a mai napig. A növényanatómiai kutatások (Haraszty Árpád, Babai Ágnes) mellett fenti idõszakban lassan megindul a kísérletes növénytudományok, a növényélettan fejlõdése is. Szilágyi Sándor és Szilágyiné Somogyi Erzsébet a szójafehérjék tanulmányozás során tripszin inhibitorokat tisztítottak Pólya László magvak, ezek között Solanum fajok nyugalmi jelenségeivel foglalkozott. A korszakra jellemzõ, hogy a KLTE biológia oktatásában hiányterületnek számító stúdiumokat a Növénytani Tanszék oktatói tartottak. Pólya László magas színvonalon mikrobiológiát, genetikát tanított a növényélettan mellett. A felkészültségére jellemzõ, hogy a hatvanas évek elején a világ tudományos érdeklõdésének középpontjában lévõ bakteriofág genetikát, -biológiát molekuláris szinten adta elõ. A tanszék hagyományainak megfelelõen Juhász Nagy Pál, Pólya Lászlóné Borsos Irén, Lukácsovics Erika a növénycönológiai-ökológiai kutatásokat gyakorlati és elméleti szinten is továbbfolytatta. Kiemelkedõ és kiemelendõ, hogy ebben az idõszakban a Növénytani Tanszék Könyvtára, Pólya László gondossága nyomán, a Természettudományi Kar egyik leghatékonyabban mûködõ könyvtárává fejlõdött, amely a hagyományos érdeklõdési irányok mellett figyelmet fordított a modern biológia trendjeire is. Az “Acta Biologica Debrecina", a biológusok kiadványa Haraszty Árpád szerkesztésében virágkorát éli, a biológus tanszékek oktatói, az egyetem és vonzáskörzete, valamint a határterületek oktatói és kutatói szívesen publikáltak a kiadványban. A Növénytani Tanszék fogadta be és gondozta a biokémia tantárgy oktatását is. Eleinte Tankó Béla az Orvostudományi Egyetem Biokémiai Intézetének professzora adta elõ a tárgyat a tanszék elõadójában. 1966-ban Nánási Pál, aki a Szerves Kémiai Tanszékrõl érkezett létrehívta, a Növénytani Tanszék keretein belül, a Biokémiai Részleget, amely 1970-ben, az akkori tudományegyetemeken elsõként, a KLTE Természettudományi Kar önálló Biokémiai Tanszékévé vált.

Jakucs Pál 1972-1978 között vezette a Növénytani Tanszéket. A fenti idõszakban Jakucs Pál, lévén Soó Rezsõ tanítványa és munkatársa, a tanszék hagyományos érdeklõdését és hagyományait megtartva, de azt átstrukturálva új megközelítéseket, elsõsorban az ökológiai szemléletet vezette be az oktatásba és a kutatásba. A tanszék bekapcsolódott a nemzetközi bioszféra programba. A nemzetközi trendeket megelõzve ún. “long term”, hosszú idõszakokra kiterjedõ (15-25 év) programokat indított Sikfõkút és Rejtek közelében kiépített kutatóbázison az erdõ-ökoszisztéma normális és degradációs folyamatai lényegének, az erdõdegradáció okainak kiderítésére. A tanszék akkori dolgozói Antal Anikó, Balogh Márton, Béres Csilla, Bodnár Teréz, néhai Budai Gábor, néhai Less Nándor, Mészáros Ilona, Nagy Miklós, Papp László, Papp Mária, Szilágyi Sándor, Szilágyiné Somogyi Erzsébet, Pólya László, Pólyáné Borsos Irén, Szabó Mária, Tóth János Attila, Tóthmérész Béla fitomassza és primerprodukció vizsgálatokat, a lebontó folyamatok és a mikrobiális dekompozició mentének analízisét végezték el, az erdõbe bejutó csapadékvízben és az autotróf szervezetekben történõ ásványi anyag cirkuláció idõbeni és mennyiségi viszonyait, a raktározott energia útjait a növényekben és azok szerveiben követték nyomon. A kutatások, a komplex vizsgálati megközelítés úttörõ jellegû volt Magyarországon. Jakucs Pál, elsõként Hazánkban, 1978-ban létrehozta az Ökológiai Tanszéket és az új tanszék vezetõjeként dolgozott tovább. A Növénytani Tanszék ismét, története során másodszor lett egy kialakuló új tanszék “bölcsõje”. A tanszék dolgozóinak egy része az új tanszéken folytatta munkáját, ami óhatatlanul a tanszék oktatói és kutatói létszámának csökkenéséhez vezetett. Jakucs Pál erõfeszítési között az Ökológia Tanszék létrehozása mellett szerepelt egy új, az ökológiai kutatásoknak helyet adó egyetemi épület felépítése, létrehozása. Fáradozásait 1993-ban siker koronázta, hiszen az egyetem átvehette az Ökológiai és Növénytani Épületet, ahol a Növénytani Tanszék és az Ökológiai Tanszék kapott elhelyezést. Az eredeti elképzelések szerint a Növénytani Tanszék a fõépületben maradt volna, kiegészülve a az Ökológia felszabaduló helyével. Ez a koncepció azonban késõbb kudarcot vallott és a Növénytani Tanszék is átköltözött az új épületbe.

A Növénytani Tanszék irányítását 1978-1992 között Précsényi Istvánra bízta az egyetem vezetése. A tanszék dolgozói, a korábbi hagyományoknak megfelelõen továbbfolytatták tevékenységüket a Síkfõkút és Rejtek programban. Précsényi István munkássága, az érdeklõdésének megfelelõen az ökológiai és társulástani vizsgálatokban alkalmazható és alkalmazandó statisztikai módszerek bevezetésében nyújtott újat. Ezekben az években Précsényi István a vegetációkutatásokban is nyilvánvalóvá tette az angol nyelven közölt tudományos eredmények felhasználásának fontosságát a tanszéken. A tanszék dolgozói Bodnár Teréz, Mészáros Ilona, M. Hamvas Márta, néhai Less Nándor, Nagy Miklós, Papp László, Papp Mária kemény helytállással oldották meg az oktatásban felvetõdõ feladatokat. A feladatok számát és a munkát növelte az 1975-ben meginduló biológus képzés bevezetése a Természettudományi Karon. Az elõbbiek mellett a tanszék oktatói kutatási eredményeket is mondhatnak magukénak a vegetációtérképezés, természetközeli növényközösségek (pl. Bagamér kutatásterülete) florisztikai felmérésének területén. Mészáros Ilona megteremtette a feltételeit egy új, nemzetközi szinten elfogadott módszer bevezetésének. A természetes vegetációkban elõforduló növények stresszállapotának jellemzésére is használható klorofill-fluoreszcencia vizsgálatokat vezetette be az erdõ-ökoszisztéma egyedei és az azzal kapcsolatos vegetációk növényei ökofiziológiai analízisére. A tanszék dolgozóinak létszáma 1992-ben 9 fõre, 5 fõ oktatóra, 2 fõ technikusra , 1 fõ titkárnõre, 1 fõ hivatalsegédre csökkent. Précsényi István készítette elõ és foglalkozott a Növénytani Tanszék Ökológiai és Növénytani Épületbe való átköltözködés lehetõségével és problémáival.

Rövid idõre, Précsényi István nyugdíjba vonulása után, 1992-1993-ban Nagy Miklós vette át a tanszék vezetését. Nagy Miklós feladata volt a tanszék új épületébe történõ költözésének elõkészítése, a tanszék struktúrájának kiépítése, a korlátozott lehetõségek között. Az egyetemi döntéseknek megfelelõen a tanszék 1993 nyarán költözött új helyére, az Ökológiai és Növénytani Épületbe, ahol 143 m2 -2n azóta mûködik. Az egyetem fõépületébõl az új épületbe történõ átköltözése során a tanszék elvesztette a jól mûködõ, 14.000 kötetbõl álló könyvtárát , ill. a hivatalos megfogalmazás szerint a könyvtár átalakult az Ökológiai és Növénytani Tanszékek Könyvtárává. A költözés során, a helyhiány miatt a kötetek más tanszékekre kerültek vagy elkallódtak. Fájdalmasabb volt az a tény, hogy a Soó Rezsõ által alapított Herbárium (amelybõl õ maga legalább kétszer számos lapot átvitt új munkahelyére, Kolozsvárra ill. Budapestre), hosszú éveken át elhanyagoltan, az egyetemi kampusz számára megszerzett volt szovjet laktanya területén kialakított fûtés nélküli , szükségraktárban porosodott.

1993 szeptemberében Borbély György kapott megbízást a Növénytani Tanszék vezetésére. Látszólag elégedett lehetett a tanszék, hiszen új és esztétikus helyre költözött. A munka kezdetekor nyilvánvaló volt, hogy a Herbárium, a könyvtár és a tanszéken található mûszer és helyhiány (laboratóriumok, herbáriumi, helység, dolgozó szobák hiánya) a tanszék fejlõdésének komoly akadálya. A helyzetet továbbrontotta a Bokros csomag 1995-ben, hiszen a tanszék további két munkatársától vált meg. Szerencsére a kilencvenes évek vége, a gyógyszerész képzés bevezetése a személyzeti gondokon javított, három tanársegédi állással bõvülhetett a tanszék személyi állománya. A laboratóriumi feltételek javítása érdekében minden pályázati lehetõséget megragadott az intézet. 1998-ban a Növénytani Tanszék Herbáriuma, hosszú kihagyás után újrakezdte mûködését a Természettudományi Kar Kémiai Épületében kölcsönkapott helyen. A Herbárium, remélhetõleg a megépítendõ Élettudományi Épületben talál majd méltó helyre.

A KLTE-n a DOTE-val közösen megindított a gyógyszerész képzés új feladatokat adott a Növénytani Tanszéknek. A gyógyszerészeti növénytan oktatatása 1997 õszén indult meg, amikor az akkor már másodéves gyógyszerész hallgatók növénytani oktatása kezdõdött el. 1997 õszén a Növénytani Tanszék keretein belül megszerveztük a gyógyszerészeti növénytan és a gyógynövény és drogismeret (farmakognózia) oktatásának a bevezetésére ill. fejlesztésére a Gyógynövény és Farmakognózia Csoportot. Valószínû, hogy a Debreceni Egyetem koncepció megvalósulása (2000. január 1.) esetén a Növénytani Tanszékre újabb feladatok várnak. Feltételezhetõ, hogy a létesítendõ Élettudományi Épület köré szervezõdõ oktatás és kutatás, másrészt a Környezettudományi Központ munkájában történõ aktív részvétel biztosíthatja a tanszék továbbfejlõdését.

A KLTE Növénytani Tanszéke kutatási tevékenységnek tradicionálisan hangsúlyos részét képezik az északkelet-magyaországi térség természetközeli növényközösségeinek florisztikai felmérése és a vegetáció állapotával kapcsolatos alap- és alkalmazott kutatások. Ilyen jellegû feladatokat a Tanszéken dolgozó oktatók, kutatók az elmúlt esztendõkben is folyamatosan végeztek, elsõsorban természetvédelem alatt álló területeken, de készültek szakvélemények a térséget érintõ infrastrukturális beruházások elõtanulmányaihoz is. Mivel a térségben a tanszék az egyetlen egyetemi szintû kutatási hely, amelynek hetven esztendõs florisztikai és vegetációkutatási tapasztalatai vannak, ezért az intézményi kutatási-fejlesztési stratégiában az ilyen jellegû tevékenységnek továbbra is helyet kell kapnia. Fokozott figyelmet érdemel ez napjainkban, amikor természeti környezetünk felgyorsult leromlása tapasztalható.

A Hortobágyi Nemzeti Park és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságainak területein már végeztünk természetvédelmi-állapotfelmérési munkákat és ezen projektek folytatásában továbbra is részt kívánunk venni. A kutatási feladatok a korábbi , a Tanszéken végzett kutatásokra alapozva az alábbi területeken várhatók: Erdõspuszták Tájvédelmi Körzet (TK), Szatmár-Bereg TK, Nyírségi TK, Hortobágyi Nemzeti Park, Tokaj-Bodrogzugi TK, Zempléni TK, Rakacai TK, Aggteleki Nemzeti Park, Bükki Nemzeti Park, Keleméri Mohosok Természetvédelmi Terület (TVT), Bátorligeti TVT. Országos szinten a közeljövõben veszik kezdetüket azok a gyepkutatásokkal foglalkozó programok, amelyek a fenntarthatóság határáig leromlott legelõgyepek kezelési módszereinek, rekonstrukciós eljárásainak kidolgozását igénylik. Ezen feladatok végrehajtásához a nyírségi homoki és a hortobágyi szikes és löszgyepek vegetációdinamikájának vizsgálata során nyert tapasztalatok elengedhetetlenül szükségesek.

Sajnálatos, hogy korábban a kísérletes megközelítés a kellõ mértékben nem tudott teret nyerni a tanszéken. Megtartva a tanszék hagyományait és azokból kiindulva, nemzetközi szinten elfogadható és mûvelhetõ oktatási és kutatási programot valósítunk meg és a kísérletes megközelítések fejlesztésére hangsúlyt fektetünk. A kutatási témákat összefoglalva a tanszék oktatóinak érdeklõdési területe a florisztikai és a vegetációdinamikai kutatásokra, a növényélettani, az ökofiziológiai vizsgálatokra, cianobaktériumok és Dinophlagellata szervezetek biológiájára ill. a magasabbrendû szervezetek és a cianotoxinok interakciójának kutatására irányul. Az elõbbiekbõl látható, hogy a tanszék kutatási és oktatási tevékenységnek tradicionálisan hangsúlyos részét jelentik, a kezdetek óta, a klasszikus botanikai megközelítések. Meggyõzõdésünk, hogy a hagyományok megtartásával, a jövõben a kísérletes növénybiológiai kutatások fejlesztése lehet a cél, a klasszikus taxonómiai megközelítés molekuláris, ill. DNS szintû újragondolásával. Úgy véljük, hogy a tanszéken a klasszikus rendszertani vizsgálatoknak megvannak az objektív feltételei. A modern molekuláris megközelítések (molekuláris szisztematika) laboratóriumi feltételeinek megteremtésére tudatosan figyelmet fordítunk. A szubjektív feltételek több gondot okoznak, a tanszék személyi állományának további fejlesztése szinte lehetetlen.

Oktatási Tevékenység

a.,A Növénytani Tanszék által oktatott szakok

· biológus (ökológus) · természetvédelmi ökológus

· biológus (molekuláris biológus) · tanártovábbképzés

· biológus (biotechnológus) · levelezõ képzés

· biológia tanár · posztgraduális képzés

· biológia-kémia tanár

· biológia és egyéb szakos tanár

· környezettan tanár

· környezettudomány szak

· gyógyszerész

· geográfus

A Növénytani Tanszék, mint ahogy az a fenti felsorolásból is látható számos alaptantárgyat oktat a biológiát tanuló egyetemi hallgatóknak. Az alaptantárgyak mellett széleskörû érdeklõdésre számot tartó speciálkollégiumokat, PhD kurzust, terepgyakorlatot stb. tart. A Növénytani Tanszék a Biológus Tanszékcsoport tevékenységi keretéhez tartozó hallgatókon túl a Földtudományi Tanszékcsoporthoz tartozó diákokat is oktatja. A Biológus Tanszékcsoport által oktatott hallgatói létszámához (évfolyamonként átlagban 100-120 hallgató) a Földtudományi Tanszékcsoport geográfus hallgatóit kell még hozzászámítani (15-20 fõ/tanév, ez a létszám a hallgatói érdeklõdés miatt dinamikusan emelkedik), akik botanikai alapismereteket szereznek a Növénytani Tanszéken. A Növénytani Tanszék néhány továbbképzési formában vesz még részt, pl. a tanártovábbképzés, posztgraduális képzés stb. hallgatóit oktatja.

b.) Óraszám és kreditszám

A Növénytani Tanszék 16 tantárgyat tanít, ezek közül 12 kötelezõ tárgy és 4 választható. A tárgyak az alábbiak:
 

Doktori képzés (PhD)

A Növénytani Tanszék a Biológiai Tanszékcsoportban mûködõ Doktori Iskolák, 1. a Terresztris és Vízi Ökológia és 2. a Biodiverzitás munkájában, valamint a DOTE. által szervezett Molekuláris és sejtbiológia: sejtek jelátviteli folyamatának tanulmányozása címû programokban vesz részt. A résztvevõ oktatók száma 4 , Borbély György tanszékvezetõ (biol. tud. doktora), Mészáros Ilona egyetemi docens (biol. tud. kandidátusa), Papp Mária (PhD), Nagy Miklós nyugalmazott egy. docens (biol. tud. kandidátusa).

A meghirdetett kurzusok címe:

A növénytársulások szukcessziójának, és degradációjának ökofiziológiai vizsgálata, a szárazságstressz alatti fiziológiai válaszok és védekezõ mechanizmusok, termelési hulladékok növényfiziológiai, toxikológiai hatásai. A magasabbrendû növények adaptációs és tolerancia mechanizmusai. (Mészáros Ilona, Láposi Réka, Mile Orsolya, Veres Szilvia).

A flóra- és a vegetáció kutatása a szûkebb és a tágabb környezetünkben, florisztika, vegetáció térképezés és vegetációdinamikai kutatások, természetvédelmi területek vizsgálata és azok florisztikai és társulástani kutatása, természetvédelmi állapotfelmérés, a homoki fûfajok ökomorfológiai megismerése, a növények szaporodásbiológiai megismerése (Lesku Balázs, Matus Gábor, M. Hamvas Márta, Molnár Attila, Papp Mária,

Fotoszintetizáló mikrobiális szervezetek, elsõsorban a cianobaktériumok (kékalgák) és a Dinoflagellata organizmusok biológiája és taxonómiája. A cianobaktériumok és a növények lehetséges anyagcsere kapcsolatai a felszíni vizekben. A cianobaktériumok és az alacsonyabbrendû növények stresszreakciói és az anyagcsere szabályozása. Cianotoxinok izolálása (törzsek kialakítása) és tisztítása hazai és külföldi mintákból. A Microcystis aeruginosa és toxinjai (mikrocisztinek) és a Cylindrospermopsis raciborskii toxinjai (cilidrospermopszin és más toxinok) jellemzése, a toxinok növényekben kifejtett biológiai hatásának a biokémiai és a molekuláris analízise, a hatásmechanizmus megértése. (Borbély György, Grigorszky István, Máthé Csaba, M. Hamvas Márta, Molnár Erika, Vasas Gábor).

A Növénytani Tanszék munkatársai együttmûködnek az MTA Tihanyi Limnológiai Kutatóintézetével, az MTA Szegedi Biológiai Központtal, az MTA Vácrátóti Botanikai Kutatóintézetével, a SZOTE-val, az ELTE-vel, a JATE-val, a DATE-val, a GATE-val, DOTE-val, az egri Eszterházy Károly- ill. a nyíregyházai Bessenyei György Tanárképzõ Fõiskolával. A külföldi intézmények közül kapcsolatot tartunk a német, holland, olasz és angol egyetemek munkacsoportjaival.

Az ország elsõ Ökológiai Tanszéke négyévi vajúdás után, 1979-ben alakult meg. Az 1977. szeptember 16-án tartott ülésen a Természettudományi Kar Dékáni Tanácsa határozatot fogadott el az Ökológiai Tanszék felállításáról, s dr. Daróczy Zoltán dékán már másnap, 1977. szeptember 17-én felkérte dr. Jakucs Pál egyetemi tanárt, a Biológiai Tanszékcsoport elnökét az erre vonatkozó javaslat kialakítására. Az ügyirat hosszú és buktatókkal teli utat járt be, s kétévi várakozás után végül megszületett a döntés, aminek eredményeként 1979. szeptember 7-én Knopp András oktatási miniszterhelyettes a 34.263/79/VIII. ügyiratszámú levélben a arról értesítette dr. Kónya Istvánt, a KLTE rektorát, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnökének meghallgatása után, s a pénzügyminiszterrel egyetértésben a Természettudományi Kar Biológiai Tanszékcsoportjának keretében Ökológiai Tanszéket létesít.

Ezt követõen az események nagyon felgyorsultak. 1979. szeptember 19-én dr. Kónya István rektor a minisztériumi leirat megküldésével párhuzamosan már tájékoztatást kért a Természettudományi Kartól az új tanszék – és vele összefüggésben a Növénytani Tanszék – vezetõjére és személyi összetételére vonatkozó javaslatról. Ennek megfelelõen dr. Daróczy Zoltán dékán 1979. október 2-án megbízta dr. Jakucs Pált, hogy az Ökológiai Tanszék szervezésével együttjáró teendõket, amelyek az OM engedélye alapján aktuálissá váltak, lássa el. Az új egység „ ars poetica“ -ját Jakucs professzor a következõképpen foglalta össze. „ Olyan oktatási szervezet magjának a megteremtését tartottuk ésszerûnek, amely képes korszerûen és igényesen ellátni a rendkívül szerteágazó oktatási feladatokat, ugyanakkor azonban alapját képezheti egy késõbbi integráció megvalósításának is. Az Ökológiai Tanszék létrehozása – mint több szakterületet közösen érintõ tudományágat mûvelõ szervezeti egységé – kifejezetten integrációs törekvésnek tekinthetõ, s kedvezõ lehetõséget teremt az oktatás és a kutatás tartalmi korszerûsítéséhez is.“

A Tanszék létrehozása nem járt személyi fejlesztéssel, azaz a Növénytani Tanszék, ill. az Állattani és Embertani Tanszék dolgozóiból alakult, ami azok korábbi gondjait tovább növelte. Hiába kért egyszeri anyagi támogatást (3 millió forintot) az induláshoz és a Biológiai Tanszékcsoport pénzügyi kereteinek csekély növelését a folyamatos mûködéshez, többletforrásokat nem kapott, a meglévõ keretek újraosztása pedig a többi tanszék mûködését is nehezebbé tette. Nem oldódott meg az elhelyezés problémája sem, mindenki annak az egységnek a helyiségeiben maradt, ahol korábban dolgozott, s így az addig is elég mostoha körülmények miatti feszültségek még inkább nõttek.

Oktatási téren a tanszék gondozza kezdettõl fogva az ökológus szakirányú biológus képzést, ellátja a tanár szakos hallgatók szakmai tárgyainak oktatását, továbbá beindította és koordinálja a környezettan szakos tanárok képzését, széleskörû egyetemi összefogásra alapozva kidolgozta és szakalapítási akkreditációra benyújtotta a környezettudományi szakképzés tervezetét, megindította az agroökológus, majd a környezetvédelmi ökológus posztgraduális képzést, s két akkreditált új típusú (PhD) program, a Terresztris Ökológia, ill. a Vízi Ökológia keretében eredményes doktori iskolák gazdája. Oktatási téren szoros kapcsolatot tart fenn a debreceni társintézményeivel (elsõsorban DATE és DOTE), ill. más hazai felsõoktatási intézményekkel (fõleg BGYTF, BME, EFE, ME, VE).

Kutatási téren a tanszék dolgozói számos nemzetközi és országos kutatási program irányítói és résztvevõi (mint pl. a Síkfõkút Projekt, a Rejtek Projekt, az ökológiai vízminõsítés, a kénforgalom, a vizes élõhelyek felmérése, a Balaton-kutatás, a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Program, a Közép-kelet-európai Ökológiai Kutatóhálózat témái), sok alapkutatási témának és tárcaszintû gyakorlati feladatnak az eredményes mûvelõi. Valamennyi munkatárs aktívan részt vesz az országos és a helyi tudományos közéletben, mint különbözõ bizottságok és testületek tagja. Számos külföldi intézménnyel alakult ki oktatási és kutatási együttmûködés (pl. Gesellschaft für Strahlen- und Umweltforschung, München; Institut für Limnologie der ÖAW, Mondsee; Uni-GH Paderborn, Abt. Höxter; Université de Rennes I Campus de Beaulieu, Rennes; Université de Nancy I Faculté des Sciences Ecologie Microbienne; Rothamsted Experimental Station, Harpenden).

Komoly elõrelépést jelentett a tanszék munkájában, hogy 1992-ben átadták az MKM és a KTM támogatásával épített önálló, modern Ökológiai Oktatási Épületet, a FEFA II. pályázatán elnyert 469 sz. projekt pedig jelentõs segítséget nyújtott az infrastruktúra széleskörû fejlesztésében és a nemzetközi kapcsolatok bõvítésében. 1993-tól dr. Dévai György egyetemi docens a tanszék vezetõje. Az oktató- és kutatómunka jelenleg három tanszéki részleg koordinálásában folyik: Szárazföldi és Kvantitatív Ökológiai Részleg, Hidrobiológiai Részleg (1999-ig Élõvilágvédelmi és Konzervációökológiai Részleg), illetve Mikrobiális Ökológiai Részleg. A Hidrobiológiai és Alkalmazott Ökológiai Részleg 1998. július 1-tõl önálló tanszékké alakult, Alkalmazott Ökológiai Tanszék néven; megbízott vezetõje dr. Lakatos Gyula egyetemi docens.

Az Ökológiai Tanszék részlegszintû bemutatkozása

1. Hidrobiológiai Részleg

Tudományos témák

Vízi élõlénycsoportok (hínár- és mocsárinövények, kérészek, szitakötõk, vízi- és vízfelszíni-poloskák, árvaszúnyogok, csípõszúnyogok, halak) taxonómiai, biotikai, szünfenobiológiai, etológiai és ökológiai vizsgálata.

A tradicionális biotikai adatok gyûjtésével, feldolgozásával és értékelésével összefüggõ informatikai alapelvek és módszerek kidolgozása.

A vízi elsõdleges és másodlagos termelés (primer és szekunder produkció) kutatása.

A vizes élõhelyek (wetlands) szerkezeti (strukturális) és mûködési (funkcionális) sajátosságainak konzervációökológiai szemléletõ elemzése.

A biológiai és az ökológiai vízminõség feltárási-jellemzési lehetõségeinek és a vízkészletek szennyezõdésének tanulmányozása.

A globális és a vízi kénforgalom vizsgálata.

A tudományos témák kapcsolata az oktatással

Valamennyi kutatási téma igen szorosan kapcsolódik a nappali képzéshez, ill. a posztgraduális szakképzésekhez (természetvédelmi ökológus, környezetvédelmi ökológus, biológus tanártovábbképzés) és a doktori (PhD) képzéshez (elsõsorban az országban egyedül a Tanszéken akkreditált „ Vízi ökológia“ programhoz), mivel a részleg munkatársai az elõbbi témáknak megfelelõ tananyagot oktatják az általuk egészben vagy részben gondozott kollégiumok során, a doktorandusok pedig kivétel nélkül valamelyik elõbbi témából készítik disszertációjukat. Mindemellett a fenti témákból az elmúlt három évben 14 magyar és 3 külföldi (1-1 román, ukrán és német) hallgató végzett TDK munkát, ill. készített diplomamunkát és szakdolgozatot a részleg keretében.

Együttmûködések

Az egyetemen belül több tanszékkel (Növénytani Tanszék, Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék, Biokémiai Tanszék, Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék, Szerves Kémiai Tanszék, Ásvány- és Földtani Tanszék, Általános Természetföldrajzi Tanszék, Alkalmazott Tájföldrajzi Tanszék), ill. az MTA Antibiotikum Kémiai Kutatócsoportjával áll szoros munkakapcsolatban.

Külsõ hazai intézmények közül elsõsorban a JATE Ökológiai Tanszékével (Szeged), a Veszprémi Egyetem Kémiai Technológiai és Környezetmérnöki Tanszékével (Veszprém), az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetével (Tihany), az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetével (Vácrátót és Göd), a Haltenyésztési Kutató Intézettel (Szarvas), a Magyar Természettudományi Múzeummal (Budapest), a Hajdú-Bihari Önkormányzatok Vízmû Részvénytársasággal (Debrecen), a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósággal (Debrecen), a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósággal (Veszprém), a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatósággal (Szolnok), a Felsõ-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatósággal (Nyíregyháza), a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelõséggel (Szolnok), a Felsõ-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelõséggel (Nyíregyháza), a Tisza-tavi Önkormányzatok Szövetségével (Tiszafüred), ill. Rakamaz, Tiszanagyfalu, Tiszafüred és Tiszadob községek önkormányzatával van szoros együttmûködése.

Élõ és tartalmas kapcsolat jött létre több külföldi intézménnyel is (Limnologisches Institut der ÖAW, Abteilung Mondsee, Mondsee, Ausztria; Naturhistorisches Museum, Wien, Ausztria; Zoologisches Institut der Albert-Ludwigs-Universitä t, Freiburg, NSZK; Limnologische Fluß station des Max-Planck-Instituts für Limnologie, Schlitz, NSZK; UNI-GH Paderborn, Abteilung Höxter, Lehrgebiet Tierökologie, Höxter, NSZK; UNI-GH Essen, Lehrstuhl für Biologie und Ihre Didaktik, Essen, NSZK; University of Turku, Laboratory of Ecological Zoology, Turku, Finnország; N.I.O.O. Centrum voor Estuariene en Mariene Oecologie, Yerseke, Hollandia; Wetland Biogeochemistry Institute, Louisiana State University, Baton Rouge, USA; Soil Science Department, University of Florida, Gainesville, USA; Musée cantonal de Zoologie, Lausanne, Svájc; University of Cambridge, Department of Plant Sciences, ill. Godwin Geological Institute, Cambridge, Anglia; Universidade Federal de Norte Fluminense, Laboratório de Ciencias Ambientais, Setor de Ecologia Aplicada, Campos dos Goytakazes, Brazília; Movimento Voluntarios Inter-Brasileiros Para Amazónia, Belém, Brazília; Universitatea Babes-Bolyai, Facultatea de Biologie si Geologie, Cluj, Románia).

Infrastruktúra

Önálló tanterme és szemináriumi szobája a részlegnek nincs. A részleghez tartozó helyiségek száma 4 (2 oktatói szoba, 2 laboratórium), minõségük megfelelõ, felszereltségük jó, kihasználtságuk maximális. A részleg által oktatott tárgyak tankönyv- és jegyzetellátottsága sajnos igen rossz (országosan is alig van a felkészüléshez javasolható tankönyv és/vagy jegyzet). Az oktatásra, ill. kutatásra használt számítógépek száma: 11 (ezek közül 2 kizárólag kutatási célokat szolgál, 9 közös oktatási-kutatási felhasználású). A mûszer-, ill. anyagellátottság jó, köszönhetõen a jelentõs megbízási és pályázati tevékenységnek.

2. Szárazföldi és Kvantitatív Ökológiai Részleg

Tudományos témák:

Növényközösségek szerkezetének elemzése.

Síkfõkút Projekt.

Rejtek Projekt.

Sokváltozós adatfeldolgozási eljárások ökológiai alkalmazása.

Szukcessziós és degradációs folyamatok.

A témák kapcsolata az oktatással

Mind az 5 témában folyatatott kutatások eredményeit közvetlen módon hasznosítjuk a Növényökológia, a Kvantitatív ökológia és a Rendszerökológia tárgyak oktatása és a gyakorlatok során, továbbá a Mintázatelemezés tárgy oktatása során.

Együttmûködések (KLTE hazai, külföldi):

ELTE Ökológiai és Növényrendszertani Tsz.; MTM Állattára; JATE Ökológiai Tsz.; Rothamsted Experimental Station, Harpenden, Herts, England; Blandy Experimental Farm, Virginia State Univesity, Charlottesville, Virginia, USA.

Infrastruktúra

Oktatásra használt számítógépek száma 15 db, kutatásra használt számítógépek száma 4 db.

3. Mikrobiális Ökológiai Részleg

Tudományos témák:

Az avarlebontás tanulmányozása a „ Síkfõkút Project” keretében.

A talajmikroorganizmusok long-term mennyiségi vizsgálata a „ Síkfõkút Project”-en.

Az ózon hatása a növényekre.

A fatörzsön megtelepedõ zöldalgák bioindikációs célú felhasználási lehetõsége.

Szárazföldi és ártéri erdõk szerepe a denitrifikációban.

A PAH és a PCB vegyületek hatása a talajmikroorganizmusokra.

A témák kapcsolata az oktatással

A tanulmányozott témák szoros kapcsolatban állnak az oktatással. A kutatott témák és a kapott eredmények a Mikrobiális Ökológiai Részleg által oktatott tárgyak keretében a hallgatóság számára ismertetésre kerülnek.

Együttmûködések (KLTE, hazai, külföldi):

KLTE: Növénytani Tanszék; Meteorológiai Tanszék; Szerves Kémiai Tanszék.

Hazai: MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót; Bessenyei György Tanárképzõ Fõiskola Növénytani Tanszéke; Eszterházi Károly Tanárképzõ Fõiskola Környezettudományi Tanszéke; Eszterházi Károly Tanárképzõ Fõiskola Növénytani Tanszéke.

Külföldi: Université Henri Poincaré Nancy 1 (UHP), Laboratoire de Microbiologie, Nancy, France; Université Henri Poincaré Nancy 1 (UHP), Laboratoire de Biologie Forestiere, Nancy, France; INRA - Institut National pour la Recherche Agronomique, Nancy, France; Ecology Unit, Department of Zoology, University of Leicester, England.

Infrastruktúra:

A laboratóriumok minõsége, felszereltsége megfelelõ, kihasználtsága 100 %-os. Könyvtár, könyvek folyóiratok száma és összetétele megfelelõ. A könyvtár továbbfejlesztése szükséges, a folyóiratok száma kevés. Oktatásra, illetve kutatásra használt számítógépek száma 4 db. Mûszer-, illetve anyagellátottság nem megfelelõ, messze elmarad a nyugati színvonaltól. A részleg kezelésében 2 nagymûszer van.

4. Alkalmazott Ökológiai Tanszék (Alkalmazott Ökológiai és Hidrobiológiai Részleg)

Tudományos témák:

(hazai és nemzetközi együttmûködés keretében)

A Kárpát-medence sekély tavainak nádas és nád-élõbevonat tanulmányozása, a parti öv vizsgálata, biofilter és bioindikátor szerep dokumentálása.

A Hortobágy természetes vizes élõhelyeinek (wetlands) ökológiai állapota és természetvédelmi (rehabilitációs) kezelése, a kezelés utáni változások nyomon követése.

A Balaton köves parti zónájában kialakuló élõbevonat zonációjának és benépesülési dinamikájának vizsgálata, a haltáplálékbázis számszerõsítése és bioindikációs szerep feltárása.

A biológiai szennyvíztisztítás optimalizálása és intenzifikálása, a létesített vizes élõhelyek (constructed wetlands) mûködésének fejlesztése.

Ökotoxikológiai tesztek (ETS, eleveniszap, stb.) kidolgozása, nehézfémek, olajszármazékok és peszticidek ökotoxikológiai hatásának tanulmányozására.

Környezettudományi felsõfokú szakképzés hazai helyzete és fejlesztésének lehetõségei nemzetközi együttmûködés keretében (TEMPUS).

Radioökológia, természetes és mesterséges radioizotópok mozgása és dúsulása szárazföldi és vízi ökológiai rendszerekben.

Gyors felezési idejû, ciklotron által termelt izotópok, nyomjelzõkénti alkalmazása alkalmazott ökológiai kutatásokban, laboratóriumi és terepi körülmények között.

Másodlagos növényi anyagcseretermékek vizsgálata abiotikus és biotikus stresszhelyzetekben, szekunder növényi anyagok felhasználása bioindikációra.

Hulladéklerakók hatása az élõ rendszerekre, termelési hulladékok talajban történõ elhelyezésének problémái.

Együttmûködések

KLTE: Biokémiai Tanszék; Evolúciós Állattani- és Humánbiológiai Tanszék; Növénytani Tanszék; Biológiai Szakmódszertan Részleg; Alkalmazott Tájföldrajzi Tanszék; Természeti Földrajzi Tanszék; Társadalomföldrajzi Tanszék; KLTE-ATOMKI Közös Fizikai Tanszék; Szilárdtest Fizikai Tanszék; Alkalmazott Kémiai Tanszék; Szervetlen- és Analitikai Kémiai Tanszék; MTA Antibiotikum Kémiai Kutatócsoport; Szociológiai Tanszék; Mûvelõdéstudományi és Felnõttnevelési Tanszék; Környezettudományi Központ.

Hazai: MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany; MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet, Vácrátót; Halászati Kutatóintézet, Szarvas; ATOMKI Ciklotron Alkalmazási Osztály; DATE Vízgazdálkodási Tanszék; DATE Mezõgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Fõiskolai Kar, Szarvas; DOTE Közegészségtani és Járványtani Intézet; DOTE Orvosbiológiai Ciklotron Laboratórium; Radiológiai Klinika CT Laboratórium; BME Budapest Csatornázási és Vízellátási Tanszék; BME Budapest Távoktatási Központ; ELTE Budapest Mikrobiológiai Tanszék; JATE Szeged Jogtudományi Kar; EFE Sopron Növénytani Tanszék; VE Veszprém Biológiai Tanszék; EKTF Eger Környezettudományi Tanszék; EKTF Eger Állattani Tanszék; BGYTF Nyíregyháza Környezettudományi Tanszék; Felsõoktatási Koordinációs Iroda, Professzorok Háza, Budapest; HNP Debrecen; ANP Jósvafõ; MOL Rt (Nyírbogdány, Tiszaújváros); TIKÖFE (Debrecen); FETIKÖFE (Nyíregyháza).

Külföldi: Biologische Station Neusiedler See, Biologisches Forsungsinstitut für Burgenland, Illmitz; Institute of Environmental Analyses and Remote Sensing for Agriculture, Firenze, Italy; Department of Applied Zoology and Veterinary Medicine, University of Kuopio, Finland; Department of Applied Ecology, University of Parma, Parma, Italy; Radiologie Zentrum der Philips Universität, Marburg, Deutschland; Department of Cell Physiology, University of Rennes 1. Rennes Franciaország; Scool of Education, Politics and Social Science, South Bank University, London, Anglia; Royal Dannish School of Education, Copenhagen, Denmark; Department of Water Resources,Wageningen Agricultural University, Wageningen, the Netherlands; Department of Zoology, University of Cambridge, Cambridge, England; GSF-Forschungszentrum für Umwelt und Gesundheit, Institut für ökologische Chemie, München-Neuherberg, BRD; Department of Studies in Biosciences, Mangalore University, Mangalore, India; Laboratoire de Génie Biologique Ecole Polytechhnique Fédérale de Lausanne, Switzerland.

Infrastruktúra:

Alkalmazott Ökológiai Laboratóriumok (I. és II.). A mûszeres felszereltség közepes, új laboratóriumi mûszerek beszerzése lenne szükséges, terep mûszer ellátottság viszonylag jó, a kihasználtság (gyakorlatok, szak- és diploma dolgozók, PhD hallgatók) és az ott folyó téma kutatások alapján 80-90 %. Kevés a magyar nyelvû tankönyv (angol nyelven, azonban elegendõ áll rendelkezésre), több jegyzet megírása folyamatban van ill. már elkészült, vagy beszerzésre került. Folyóiratok közül tagsági jog alapján jár: Water Research, Journal of Fish Biology, Environmental Toxicology and Chemistry, Water Quality International. Oktatásra, ill. kutatásra használt számítógépek száma 6 db (mindkét feladatot egyszerre szolgálják).

Mûszer-, ill. anyagellátottság: FEFA/2, PFP és TEMPUS pályázatok alapján beszerzésre kerültek: WTW terepmûszerek és laboratóriumi mûszerek (szárítószekrény, égetõkemence, centrifuga, stb.), ennek ellenére a laboratóriumi eszközök fejlesztése szükséges lenne, mivel a meglévõk régiek (UV fotométer, atomabszorpciós készülék, stb.). Vegyszer és laboreszköz ellátást már évek óta kutatási téma pénzekbõl fedezzük ill. a korábbi években beszerzetteket használjuk fel, a helyezet egyre aggasztóbb.

A részleg munkatársai a biológia tanárszakot végzõ nappali hallgatókat oktatják, felkészítve õket az iskolai gyakorlatra. Ezen kívül részt veszünk a levelezõ, és tanártovábbképzésben is. A szaktárgy jellegének megfelelõen a szak fontosabb elveire, a pedagógiának és a pszichológiának a biológia tanításában hasznosítható eredményeire épít. A kialakított ismeretrendszerekben a korszerû eszközök, módszerek, szervezeti formák alkalmazását, a tanítás folyamatában logikai és mûveleti tervezését, tanulói és tanári kísérletek kivitelezését gyakoroltatja.

A jelenlegi kutatási terület a biológia tanításában felhasználható audiovizuális technika és a számítógépes programok készítése és alkalmazási lehetõségeinek vizsgálata, valamint a biológia tanítása által történõ képességfejlesztés lehetõségeinek feltárása átlagos technikai háttérrel.

A részleg jó kapcsolatot tart fenn a társegyetemek hasonló részlegeivel, valamint németországi egyetemekkel és fõ iskolákkal.

A Botanikus Kert szépen fejlõdõ dendrológiai és évelõ növénygyûjteménye mellett nagy lendülettel megindult a növényházi gyûjtemények gyarapítása, mert hosszú évek várakozása és kérelme után 1975. év õszén elkészült a kert pálmaháza 30 x 8 m-es hasznos területtel és szociális helyiségekkel. Az építésekor cél volt a már meglévõ két kis, 50-es évek végén épült növényház és az új pálmaház egybeépítése és az egésznek a központi egyetemi távfûtési rendszerbe való bekapcsolása. Mind a tervezés, mind a kivitelezés az egyetemi Mûszaki Osztály gondos munkáját dicséri.

Elkészültével a már több éve összezsúfolt trópusi és szubtrópusi gyûjtemény végre alkalmas elhelyezést kap. Elõzõleg pénzügyi támogatás segítségével megfelelõen képzett szakemberek kerültek a növényházak élére, így az orchidea, szubtrópusi és trópusi növénygyûjtemények szakmai hozzáértéssel és területi lehetõségekkel igen nagy fejlõdésnek indultak.

A magyar botanikus kertek vezetõi ez évben a háború óta elõször értékelik a hazai kertek állapotát és munkásságát “A hazai botanikus kertek helyzete és tevékenysége” címen. A KLTE Botanikus Kert gyûjteményei – növényházi és szubkulens gyûjtemények – kiemelkedõ elismerést kaptak.

A 70-es évek végén megalakult a Magyar Arborétumok és Botanikus kertek Országos Szövetsége, a négytagú elnökségbe a KLTE Botanikus Kert vezetõjét is beválasztották. Ez a szervezet napjainkban is mûködik, és hatékonyan segíti a hazai botanikus kertek munkáját.

1972-ben Jakucs Pál professzor vette át a kert igazgatói megbízását, az õ fáradozásai és többszöri kezdeményezése után – 1976. január a hivatalos határozat – sikerült természetvédelmi területté nyilvánítani a Botanikus Kertet. A körbekerített és portaszolgálattal ellátott 12 hektáros kert területének nagysága állandósult és védelme is lehetõvé vált. A természetvédelemmel járó hatósági feladatot a város látja el, mint Helyi Védettségû Terület, a szakmai felügyeletet pedig a mindenkori Növénytani Tanszék tanszékvezetõje gyakorolja a kert felett.

1976-ban az egyetem rektora önálló gazdálkodású, központi egységgé nyilvánította a kertet, élére igazgatót nevezett ki és közvetlenül a dékán hatáskörébe helyezte, szakmai felügyelettel megbízva a Növénytani Tanszék vezetõjét. Ez a pénzügyi függetlenség új lendületet és fejlõdési lehetõséget biztosított a kert számára.

Az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején lehetõség nyílt a fenyõ és örökzöld gyûjtemény új fajokkal történõ gyarapítására. Elsõsorban a bejárati út jobb oldala melletti terület volt erre alkalmas. A folyamatos megvalósítás során több mint 100 faj telepítésére került sor. Napjainkban ez az örökzöld és fenyõ a gyûjtemény egyik legszebb, leglátványosabb része a kertnek. Teljes értékû tagjává vált a gyûjteménynek.

Az üvegházak újabb bõvítésére 1986-ban került sor, amikor egy háromhajós üvegházi blokkot kap az évek során Európa hírûvé vált kaktuszgyûjtemény. A kaktuszfajok száma meghaladja a 2500-at.

Napjaink

A kert alapfeladata továbbra is a fajok számának gyarapítása és a meglévõ gyûjtemény mind magasabb szintû fenntartása, gondozása.

Jelenleg a kert növényfajainak számra eléri a 8000 fajt,

ebbõl a szabadföldi fás és lágyszárúak: 1500 faj

trópusi növények: 2000 faj

pozsgás növények: 2000 faj

kaktuszok: 2500 faj

A Botanikus Kertünk nagyon fontos feladata az – országosan védett és veszélyeztetett növényfajok fenntartása és szaporítása – kutatási programban való aktív részvétel.

A kert területének közel -e védett gyöngyvirágos tölgyes társulás, mely a régi Nagyerdõ eredeti maradványerdõjének része. Napjaink jelentõs feladata ennek a területnek a gémbanki megõrzése, fenntartása, védelme.

Az õstölgyesen kívül igen gazdag a védett növények gyûjteménye, melyekbõl több fajt a kutatási feladaton belül, ha kellõ mennyiségben szaporodik, hallgatók segítségével az állomány egy részét az eredeti termõhelyre visszatelepítjük. A védett növények-kutatási programon kívül igen nagy számban készülnek szakdolgozatok, tudományos kutatások a kert növényeinek felhasználásával és megfigyelésével. A Botanikus Kert nem csak növénygyûjtemény, de egy igen jól mûködõ ökológiai környezet is, így megelégedésünkre egyre több az ökológiai, madár és rovar világ megfigyelésével, kutatásával foglalkozó szakdolgozat, tudományos kutatás a kert területén.

A kert három éve bekapcsolódott a Kar gyakorlati oktatásába és igen eredményesen vezetünk két speciál kollégiumot: a Dísznövény ismeret és gyakorlat és a Védett növények ismerete és gyakorlat címûeket. A hallgatók nagy örömmel kapcsolódnak be a kert munkáiba és igen sok elméleti és gyakorlati ismeretre tesznek szert az órák alatt. A Botanikus Kert alapfeladatai közé tartozik a külföldi botanikus kertekkel fenntartott kapcsolattartás, ez egy nemzetközi magcsere kapcsolat keretén belül mûködik. Közel 500 külföldi botanikus kerttel tartunk fenn magcserét, a kétévenként összeállított katalógusukba 600 faj begyûjtött magvait ajánljuk fel a cserepartnereinknek.

1998-ban ünnepelte Botanikus Kertünk megalapításának 70. évfordulóját. A nagyszabású kerti ünnepség és megemlékezés során felavatásra került alapító professzorunk, Soó Rezsõ bronz dombormûve. Az arborétumunkban a dombormû elhelyezésével egy szép emlékhely létesült, mely létrejöttének külön érdeme, hogy a Biológiai Tanszékcsoport oktatói és dolgozói pénzadományából valósult meg.

Az oktatási, kutatási feladatok mellett a kert igen jelentõs ismeretterjesztõ feladatot is ellát. A Botanikus Kert a látogatók számára is nyitott, ez igen nagy szervezési feladatokat ró a kert dolgozóira, mert éves szinten a belépõjegyet váltó látogatók száma eléri a 20000 fõt. A látogatók összetétele igen változatos, a város növényszeretõ lakói, óvodás, általános és középiskolás osztályok, az ország minden részérõl ide látogató kiránduló csoportok, de gyakori a külföldi turisták látogatása is. Nagy öröm számunkra az egyre gyakrabban elõforduló biológia és környezetismereti órát a Botanikus Kertben tartó pedagógusok száma.

Bízunk benne, hogy Botanikus Kertünk még hosszú-hosszú éveken keresztül szolgálja a természettudományos képzés, a kutatást és a természet megóvását.